Nyitókép: Szabó Péter Pál illusztrációs felvétele, fotó: a szerző archívuma
Iglóra anno még a Szlovák Nemzeti Ligából emlékszem, na meg arra, hogy gyerekkoromban tévesen Iglódnak hívtam a szepességi várost. Akkor, vagyis 1985 tavaszán mérföldes léptekkel haladva a Föderális liga felé, az iglóiakat fogadtuk hazai pályán. Minden bizonnyal ez volt utolsó tétmérkőzés a két egyesület között. Az eseményre kiadott műsorfüzet címlapja büszkén hirdette ország-világnak a ’85-ös szpartakiádra frissen átadott központi lelátót. Neve az évtizedek során leginkább mint nyugdíjas tribün híresült el. Szemben pedig a proli tribün, ahonnét apró gyerekként, édesapám oltalma alatt állva, ágaskodva figyeltem a grandiózus építményre érkező nyakkendős, „nyugdíjas” bácsikat. Kiknek, mint az köztudott, szintén ildomos volt szurkolni, hogy meglegyen a havi apanázsuk:
„Nyugdíjasok / szurkoljatok / legyen meg a / nyugdíjatok!” – szólt a korabeli rigmus ezer meg ezer torokból. Kishíján négy évtized telt el azóta. Az iglóiak sosem jutottak magasabb szintre, míg mi számtalanszor megjárva akár Európát is, lettünk egy anno provinciális kiscsapatból az ország elitje. Ezt sosem feledem! Még akkor sem, ha legtöbbször éppen a kupában fohászkodunk legnagyobb áhítattal a serlegért, de ’87 óta mintha valahogy átok ülne rajtunk. A Slovnaft Cup aktuális kiírásában már csak 16 csapat maradt állva. A DAC végigmasírozva a Bős, a Felsőszeli és a Szinna csapatán, az 5. körben az imént megidézett – az egykori SZNL-vel megegyező – 2. ligában sereghajtóként kullogó Igló otthonába látogatott. A találkozó esélyese egyértelműen a dunaszerdahelyi gárda volt. Érzékenyebb sérültjeink mindössze Ramadan és Risvanis…
Ennek ellenére – vagy épphogy semmit sem bízva a véletlenre – a kezdő tizenegyünk a lehető legerősebb összeállításban futott ki az iglói gyepre. És a kispadunk sem volt kispályás.
Az évszaknak megfelelő feltételek mellett meglepően jó minőségű, de mély talajú játéktér várta a csapatokat. Az ennél pontosabb analízist a helyszíni tudósítókra, és a DAC-ot elkísérő szurkolóinkra bíznám – mindenesetre láttam én már a tévében gyalázatosabb, focipályának csúfolt „szántóföldet” is. Ami pedig az első félidőbeli teljesítményünket illeti, mindenki jobban jár, ha továbbra is a fűről írok. Az első 45 perc legnagyobb lehetősége ugyanis a hazaiak előtt adódott. Meddő játékunk hozadéka, hogy képtelenek voltunk feltörni a foggal-körömmel védekező hazaiakat, akik a 2. liga újoncaként, az eddigi 15 fordulójában mindösszesen két pontot szereztek. Ötlet és elképzelés híján voltunk, kár lenne szépíteni. Félidő: 0:0.
A szünetben két helyen változtatott Guľa mester, akinek jövőjét illetően a riporter sem győzött kérdőjeleket rakni mondata végére.
Romero és Káčer helyére Vitális, illetve Dimun érkezett. Megvárjuk az ilyenkor szokásos forgatókönyvet, miszerint a hazaiak elfáradnak vagy nekiállunk alkotni? – ez volt a kérdés. Végül mindent megoldott az 56. percben a hazai kapus gyámoltalansága, aki az helyett, hogy kibokszolta volna Gouré lövését, mindenáron fogni akarta a lasztit. Ez lett a veszte, mert a vizes bőrgolyó kicsusszant a kezei közül – 0:1. Ez a pillanat volt valószínűleg a mérkőzés töréspontja, mivel az iglóiak ezután már nem betonozhattak, focizni viszont aligha bírtak volna. A továbbiakban már csak egy csapat volt a pályán. A 64. percben Čermák egy technikás lövéssel kettőre növelte az előnyünket – 0:2, majd a 79. percben Trusa állította be a végeredményt – 0:3.
A legjobb nyolc között a DAC, és persze „Írik a kupa!” is – mondhatnánk fennhangon, bár nem lenne túl őszinte. A lényeg viszont megvan!
Mindenképp dicséretet érdemelnek azok az iglói fiatalok – valószínűleg diákok – akik 90 percen keresztül monoton „Novejša, Novejša” buzdítással bíztatták csapatukat. A Novejša nem elírás, a (Spišská) Nová Ves valamiféle dialektusa lehet, vagy egyszerűen a klub beceneve, mint pl. a Fradi a Ferencvárosnak. Nem lepne meg, ha ők majdan ugyanolyan szívesen emlékeznének vissza erre a találkozóra, mint ahogy én arra a bizonyos ’85-ösre. Én inkább arra… Gyenge első félidő után, a második játékrészben felőrölve a hazai csapat erejét, három gólt szerezve jutottunk a Slovnaft Cup negyeddöntőjébe. Kupaküzdelmeink tavasszal folytatódnak, a ligában viszont már most szombaton: DAC–Rózsahegy. Mindent bele!
IGLÓ–DAC 1904 0:3 (0:0)
Gólszerzők: Goure, Čermák, Trusa
DAC: Popović – Gruszkowski, Csinger, Brunetti, Andzouana (72. Mendez) – Romero (46. Vitális), Káčer (46. Dimun), Čermák (82. Veselovský) – Trusa, Goure (72. Barišić), Herc.