FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
Mielőtt rátérnék a DAC 900. élvonalbeli mérkőzésének eseményeire, egy gondolatot szabadjon megosztanom veletek, hasonszőrű sárga-kék szurkolókkal. Van egy nagy szívfájdalmam, bár nyilván lesznek olyanok, akik úgy gondolják, mostanában „divat lett szidni” a DAC-ot, én mégis megosztom veletek. Végül is úgy vélem, ez nem is kritika, hanem egyszerű megállapítás.
Ha úgy tetszik, felismerés, ami igencsak kihat a csapat és szerény személyem kapcsolatára. Gyanítom, nem vagyok egyedül a „problémámmal”. Szóval a lakóhelyemhez közel eső egyik áruházlánc szupermarketjében gyakran összefutok DAC-játékosokkal. Azelőtt sosem jelentett gondot felismernem őket, oda-vissza köszöntöttük egymást. Mostanában viszont megváltozott a helyzet. A klub honlapját kell fellapoznom ahhoz, hogy civilben beazonosítsam, ki kicsoda?
Valahogy elveszett a karakter, az egyéniség.
33 név szerepel a klub honlapján, abból 11 van egyszerre a pályán. Legyen 9 csere, és hol marad a többi? Őket is etetni, itatni kell, edzetni, ruháztatni. A szélrózsa minden irányából, néha vaktában összeverbuvált társaság, megannyi nemzetiség! Személy szerint nem tudom elfogadni, hogy ez a világ trendje, engem a világ nem érdekel. De ha történetesen érdekelne, pl. a Rózsahegy hogy tud megélni csupa hazai játékossal az öltözőben? Aktuális ellenfelünket a Zsolnát, a rengeteg hazai fiatallal pedig szintén nem kell bemutatnom senkinek.
Veszek egy normális kávéfőzőt, ami drága, de finom kávét csinál? Vagy veszek három olcsót, plusz kapok a szomszédtól egyet ingyen… néha csurran-cseppen valami kis zamat belőlük, de ennyi.
Lényegében ez megy nálunk évek óta. Kispadokról, meg a „Klub nélküli FC-ből” hozzuk a „jobbnál-jobb erősítéseket”, akiknek a DAC csak egy strigula a sok közül. Mert hátha beválik? De nem fog, százból ha egy „Krstović születik”! Mikor ismerjük fel végre, hogy ez nem járható út? A minőség rovására megy a mennyiség, ami:
„NEKTEK MUNKA, NEKÜNK SZENVEDÉLY. TI IDŐT, MI VÉGRE TETTEKET KÉRÜNK!!!”
Ez állt az üresen hagyott B-közép molinóján. A szerdahelyi ultrák szintén feleszméltek a DAC-nál kialakult helyzet miatt. Vagyis ahogy az Ultras Dunaszerdahely közleményében megfogalmazta: „a jelenlegi már-már patthelyzet, fejetlenség és tanácstalanság” miatt. S mivel az utóbbi idők lélektelen játékához nem szerettek volna asszisztálni tovább, „csendes szurkolásra” biztatták a híveket. A kerítésen sem lógtak a megszokott drapik, kivéve egy apró csoportét!
Én ezzel a kissé rendhagyó meccsjegyzettel állnék a „csendes szurkolást” kezdeményezők mellé!
Szólt a Nélküled, a Himnusz, majd egyszeriben síri csend telepedett a MOL Arénára. De olyan csend, ami hangosabb volt a legharsányabb kiáltásnál is! Volt részem annak idején hasonlót vezényelni, így szinte biztos voltam benne, ahogy akkor, úgy most is lesznek olyanok, akik szeretnének majd kitűnni. Akik itt-ott megtörnék a csendet, s alázat helyett egyéni akcióba fognának. Ám a csend azt is jelentette, hogy a közönség segítsége nélkül lesz kénytelen a csapat felvenni a kesztyűt a zsolnaiakkal. Ez ugyan nem sikerült maradéktalanul, és a VAR is szerteszét szaggatta az amúgy is töredező játékunkat, de a három pont végül mégiscsak Dunaszerdahelyen maradt.
Már a 20. percben gólnak örülhetett volna a 4638 néző, ám Koné találatát szabálytalannak ítélte a videóasszisztens.
A kezdeményezést ezután mindinkább a zsolnaiak vették át, ami azt is eredményezte, hogy füttyszó kíséretében vonultak öltözőbe a csapatok. Ami persze elsősorban a DAC-nak szólt, viszont a vendégek sem tűntek ki a tőlük megszokott játékukkal. Fordulás után a zsolnaiak találtak be Popović halójába, majd újfent a VAR került főszerepbe. Hála érte, mivel a vendégek gólját sem adta meg. Néhány perccel később végre érvényes DAC-gól született – igaz, a VAR ezt is percekig vizsgálta:
Az 53. percben egy szögletet követően Trusa csúsztatta meg a labdát, amelyet az érkező Brunetti a földre fejelt, onnan pedig a gólvonalon mögé került – 1:0.
Nem tartott sokáig a sárga-kék öröm, ugyanis a „sosonok” hamar kiegyenlítettek – 1:1. Ismét a vendégeknél volt többet a labda, Xisco Muñoz pedig friss erők bevetésével próbálkozott. Egy ellentámadás során a 77. percben Goure ugrotta ki Trusát,
aki a kimozduló zsolnai kapussal szemben egy az egyben találta magát, és nem kegyelmezett – 2:1.
Volt még hátra jó néhány perc, plusz 9 perc ráadás, de az eredmény már nem változott. Így közel egy hónap után ismét három pont került a DAC neve mellé a Niké Liga táblázatában. Úgy vélem, játékosnak és szurkolónak egyaránt megerőltető, amikor hiányzik az ütem, pihen a dob, és nem hallatszik a rigmus. De más módja tényleg nincs annak, hogy a drukkerek hangot adjanak a nemtetszésüknek.
Szép ez a magyar nyelv, mert bizony hangot adni a csenddel is lehet! És a klub vezetőségének ezt kutya kötelessége tudatosítani,
mivel nem a szurkoló van a csapatért, hanem a csapat szolgálja ki a szurkolót. Aki nem mellesleg fizet is az alakításért, s nem mindegy, hogy a pénzéért kap-e valamit. De ha kap, azt ezerszer meghálálja! A válogatott szünet után legközelebb nagypénteken játszik a DAC Rózsahegyen. Mindent bele!
DAC 1904–ZSOLNA 2:1 (0:0)
Gólszerzőink: Brunetti és Trusa
DAC: Popović – Andzouana, Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez (68. Yapi, 82. Kaša) – Herc, Dimun, Vitális (96. Káčer) – Trusa, Koné (68. Goure).