FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Talán sokan nem is tudatosítják, mekkora szerepe van ennek az egyirányú utcának?! Mert amilyen keskeny, olyan forgalmas. Egyrészről a „Kukucsínról” kivezeti a gépjárműforgalmat, másrészről a gyalogosok számára is komoly opciót jelent eljutni A pontból B pontba, vagy éppen a sarki pizzáshoz. Névadóját viszont hiába keresnéd fel éhségedet csillapítva, mivel a vendéglátóhely 2022-ben bezárta kapuit.
Nos, ha csak úgy sebtében elsiklottál a beágyazott hivatkozás mellett, akkor elárulnom neked, hogy az utca bizony a nemrég még itt üzemelő, jólmenő, patinás étteremről, borozóról kapta a nevét – és nem fordítva! Kulacs, mi jut eszedbe elsőként, ha ezt a szót hallod Dunaszerdahelyen? A bor, az étterem vagy az az utca, amelynek sarkán pizzáért áll sorba a nép? A magyar időkben Csaplár Benedek utca, majd a 2. vh. után Augusztus 29. utca. 1960-tól Šverma utca, és csak a rendszerváltás után lett Kulacs utca az elnevezés.
Évtizedekig tehát a Kulacs étterem volt az utca legforgalmasabb helyszíne a Kulacs és a Jesenský utcák sarkán.
Ám a „túloldal”, vagyis a Kulacs és a Kukučín utca sarka szintén figyelmet érdemel egy ideje. Bizony nem is olyan „kis” ideje. Hitted volna? A város egyik legelső pizzasütő vállalkozása egy majdhogynem büfé jellegű ablakos kiszolgálással indult 2000-ben. Ez volt anno a Pizza & Grill, majd egy évvel később nevet változtatva, 2001-ben megszületett az Pizza Extra márkanév – napjainkra hivatalosan levédetve, ahogy azt illik.
Így honosult meg egy, a térségünkben korábban szinte ismeretlen ételforma. Na jó, ez így egy picit túlzás, hiszen ettem én a „szociban” is gyerekkoromban pizzát a Bihari borozó konyhájáról.
Az csupán a fele volt a ma ismert „normának”, egyfajta, darált csirkehúsos ízben. Amikor a mai rohanó világunkban különbséget teszel ebéd és ebéd között, nyilván a Kulacs éttermet részesítenéd előnyben. Leülsz, kiválasztod az étlapról a leginkább fogadra valót. Megrendeled, kihozzák és elfogyasztod, közben pedig végighallgatod az asztaltársaságok legújabb sztorijait. Végezetül készségesen felelsz a pincér elementárisnak tűnő, ám ott anno egyáltalán nem kötelességből feltett kérdésére:
– Hogy ízlett? – nyilván mindez mára csupán fikció, de valahányszor az állomási park játszóterén járunk a gyerekekkel, lejátszódik bennem a jelenet. Naná, hogy a Kulacs Marika nénijével.
A pizza másrészről a szabadságot adja a kezedbe ugyanitt. Rajtad áll a választás, ez nem a reklám helye!
A Golf Park – merthogy a Google Maps a mai napig így jegyzi, pedig se golf, se Golf büfé –, jobban mondva a Tábor utca sarkáról csodás rálátás nyílik a mindössze talán kétszáz méter hosszú Kulacs utcára. Az árnyékos park már-már csendéletéből nézve pedig napfényben úszik a Kulacs étterem bezárt épülete. S ha a játékban megéhezett szájakat etetnéd, átballagsz az úton, keresztülvágsz az utcácskán, és dobozban vár rád a pár perce telefonon megrendelt gőzölgő, ropogós szélű kelt tésztából készült vékony lepénykenyér, melyet paradicsom- vagy tejfölalapú szósszal borítanak.
Hogy ezen felül mi kerül még rá, a fantáziádra bízod, s ha nem tudtál dönteni, a sorban állva úgyis ihletet kapsz.
Az ihlet mellé Klikkout magazint is, némi szerencsével, merthogy menten szétkapkodják, amint leraktam. Megtörtént esetekről szól ez a sorozat, hát közreadom, de azért ne vedd készpénznek, amennyiben ismeretlenül előadnád:
– Kártyával fizetnék…
– Sajnos momentán nem működik a terminál – jött a válasz, és abban a pillanatban átfutott az agyamon a pénztárcám „tartalma”.
– Majd behozod legközelebb… – oké, engem ismernek a srácok.
Két napig furdalt a lelkiismeret, mígnem lehetőségem nyílt legközelebb is arra járni. Ha valamit nagyon utálok az életben, hát az a tartozás. Ha nekem tartoznak, azt elviselem, de kifelé nálam ez lelkiismeret kérdése!
