Reklám
A cikk megjelent a Klikk Out 2025/05. számában.
A novella műfaja manapság nincs a népszerűsége csúcsán, pedig a regényhez képest sok előnye van. Kiválóan rögzíthet egy hangulatot, kimerevíthet egy időbeli pillanatot, bátran zárhat váratlan csattanóval, tömörsége okán pedig különösen alkalmas a hétköznapi tapasztalatok rögzítésére. Nem beszélve arról, hogy egy novella elolvasása még annak is belefér a napjába, aki nehezen szakít időt az olvasásra. Mindezek miatt én szívesen lapozgatok novelláskötetet.
Ezúttal sem csalódtam. Bartalos Tóth Iveta remekül bánik a műfajjal. A Helében tulajdonképpen mindent hoz, amit igazán szeretek benne. Hihetetlen sokat bele tud sűríteni 3-4 oldalba, akár emberi sorsokat, teljes életeket is. Olykor brutálisan őszinte, máskor pedig épp csak sejtet. Nincsenek felesleges, helyet kitöltő szövegek, az olvasónak olyan érzése támad, mintha patikamérlegen lett volna lemérve minden egyes szó. Hab a tortán, hogy a szlovákiai magyar lét időnként abszurd valósága is leképeződik a szövegekben. Ha Sally Rooneyt olvasni olyan, mintha egy pohár rosét innál, Charles Bukowski meg valami füstös single malt whiskey-t juttat az ember eszébe, akkor Bartalos Tóth Iveta egy-egy novellája 72-es Tatratea!
Phoenix Kiadó, 2024
Reklám
