Fordította: Németh András
Nyitókép: Örzsik Ödön illusztrációs felvétele
A mai cikk egy kicsit „szélesebb nyomtávú” lesz, melyben kevesebb mondat hangzik majd el a nagymihályi stadionban történtekről, ellenben annál több a rájátszás színvonaláról és az ambícióinkról az Európa-ligában.
Egyike voltam azon fanatikusoknak, akik bevállalták a nagyjából tizenkét órás utat, hogy megnézzék… Hogy megnézzék… No, a legjobban a sajtótájékoztató mutatja be ennek a rendezetlen találkozónak a minőségét, amelyen Hyballa vezetőedző a játékosaink küzdeni tudását emelte ki. Hozzá kell tenni, hogy nem véletlenül, hiszen valószínűleg ez volt minden, ami a „színvonalas rájátszás” elnevezéshez passzolt.
Az első félidő
A meccs szakasza, amelyet a legkritikusabb hangnemmel illetnék. Nem játszottunk jól csapatként, emellett sok futballistánknak volt nagy a teljesítménybeli kiesése.
Együttesünk leginkább Koné első félidei teljesítménye által volt veszélyeztetve.
Körülbelül a nagymihályiak öt olyan, a háta mögé belőtt passzát számoltam össze, amelyeknél nemcsak helyezkedésben vallott kudarcot, hanem ennek kijavítása során sem volt látható a dinamika, ellenben olyan nagyfokú nemtörődömség igen, amely elfogadhatatlan a középső védő posztján. Ezeknél a szituációknál óriási szerencsénk volt, akárcsak a Jedlička kapufáit eltaláló lövéseknél.
Ahogyan a szezon során eddig nem sokszor fogta Fortuna istenasszony a kezünket, Nagymihályban ő mentett meg minket a blamázstól, hiszen a hazaiak háromgólos vezetése egészen reális képet adott volna az első játékrészben történtekről.
Nem így lett, majd a második félidőben a játékoskeretünk nagyobb minősége és a hazaiak valószínűsíthető elfáradása döntött. Nem tudok több dolgot kiemelni a találkozóból azon a tényen kívül, hogy fontos három pontot szereztünk az Európa-ligáért folyó küzdelemben a Fortuna Liga táblázatának kedvező, második helyezettjeként.
Rájátszás
A tavalyihoz képest az idei play-off minősége néhány fokkal kisebb, és ezt nem feltétlenül a Nagyszombat és a Trencsén hiányának vagy az egyeduralkodó Slovan immár megszerzett bajnoki címének kell betudni. Valahogy túl korán kezdtek el a csapatok olyan stílusban futballozni, amelyet legjobban a „Legyen már vége a bajnokságnak!” mondat jellemez.
Az úgynevezett „kitartásból fakadó iram és hozzáállás” számunkra még visszaüthet.
Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan keret, amely hosszantartóan „alacsonyabb sebességfokozatban” futballozik, képes lesz úgy feljebb kapcsolni, hogy helytálljon a nemzetközi kupaporondon.
Csupán, ha kicserélődne a keret, méghozzá alaposan. Ha azonban csak takaréklángon játszik, és az erősítésekre vagy az edzőváltásra vár, akkor erre a rájátszásban is ráfizethet.
Nyilván elégedettek lehetünk a sikerességgel, aminek örülni is kell, ám már a nemzetközi porondra kell gondolni, hiszen arra már mostantól fejben sem ártana készülni. A felkészülés néhány hete jól is elsülhet, de ez nem törvényszerű. Egy ilyen módon teljesített play-off nem jó kiindulási pont.
Nem kell ismernem a háttérből jövő híreket, elég megnézni a mérkőzésen folyó történéseket: a játékosok (a kispadon helyet foglalók is) lehetséges átigazolási vasakat a tűzben tartva, fejben már a transzferzónában vannak, az edző pedig talán a távozási zónában.
Hyballánál számomra inkább a logikusnak tűnő távozás tűnik valószínűbbnek, mert nem látom benne a tüzet, inkább a fáradtságot amiatt, hogy csatár és kispad nélkül húzza az együttest az Európa-ligába. A cserepad folyamatosan legfeljebb egy olyan minőségi játékost kínál, aki képes megváltoztatni a játék menetét, ez pedig kevés.
Hyballa egy remekül elemző edző, de nem varázsló.
Igen, megvan annak az esélye, hogy megváltozik a helyzet és kap négy jó játékost, de a nemzetközi szintű labdarúgáshoz folyamatos fejlődés szükséges olyan üresjáratok nélkül, mint amilyen a szezon tavaszi felének túlnyomó többsége és főleg a rájátszás. Annak a valószínűsége, hogy ráfizetünk erre, elég magas.
Nyilván nem zárhatók ki egyszeri, színvonalas tavaszi összecsapások, ám ha visszatekintünk a szezon második felére, azt láthatjuk, hogy visszaléptünk a stratégiai megoldásoktól.
Az új szezonnak való ad hoc módon való nekifutás is sikerülhet,
ám elsősorban vissza kell térni a nemcsak a Fortuna Liga egyszezonos horizontjában gondolkodó csapatépítéshez, de egy sakkjátékoshoz hasonlóan a nemzetközi szintűhöz is, ami a futball egy olyan területe, ahol minden egyes kicsi és nagy hibáért kemény pofonok repkednek.