A nagyudvarnoki Maquet Ludovic, azaz Makki Lajos 19 évet szolgált a francia idegenlégió ejtőernyős ezredében. Néhány kitérő után hazatért, könyvet írt (Ludo, egy hontalan idegenlégiós), majd létrehozta az Extrem Travelt, melynek keretében Ludo merész kalandvágyókat kísér el a Franciaországhoz, tehát az EU-hoz tartozó, de földrajzilag Dél-Amerikában található Francia Guyanába. E sorozat célja, hogy olvasóink első kézből halljanak beszámolókat az utazásokkal kapcsolatos tudnivalókról és azok menetéről. Ludo szavait Mundi Józsi jegyzetelte le.
Egy csónaktúrának általában kétszer örül az ember. Először, miután a csónakba ül, majd miután kiszáll belőle. 🙂 Az extrém utazás nem minden esetben a kényelemről szól, inkább arról, hogy ki mennyire bír kiszállni a komfortzónájából, próbára tenni a tűrőképességét, egyben feladni a kényelmét a kalandért, amelyet kizárólag ilyen körülmények közt élhet meg. Nem mindennapi élményeket tapasztalni a saját bőrödön nem mindennapi döntéseket igényel, ám a legvégén, a folyó utolsó szakaszán boldogan kiáltasz hatalmas köszönéssel AHOI-t a szembejövő csónak társaságának, miután már nyolc napja nem találkoztál idegen emberrel…
A cikk megjelent a Klikk Out 2025/06. számában.
Nyolc nap a vadonban, négy nap csónakban, nyolc éjszaka függőágyban, majd még ki tudja, mennyi megpróbáltatás után végre csónaktúránk végére értünk. Lassan, komótosan a partra szállunk, ami talán még pár órán keresztül hullámozni fog a talpunk alatt. Partra vonszoljuk a csónakot, azt annak megfelelő vontatóra helyezzük, végül „becuccolunk” az autónkba. Egy hétnyi táborozás után már mindannyian alig várjuk, hogy egy étteremben elénk tegyék az ételt és kiszolgáljanak. Mindez abban az étteremben zajlik, amelynél hátra hagytuk az autónkat a duzzasztógát közelségében. Ezen a ponton hálát adunk Istennek, hogy sikeresen, egészségben és főleg egészben értünk vissza extrém kalandtúránkról.
Az étteremben sokkal jobban értékeljük az ételt, és mindazt a szolgáltatást, kényelmet, amellyel a civilizáció naponta megajándékoz minket. Mindezek után sokkal jobban fogjuk értékelni mindazt a szolgáltatást, amely a vadonban semmiképp sem természetes. Mosolyogva, csillogó szemekkel követjük a tányérjainkat, miután a pincér elénk helyezi a megrendelt ételeinket, majd lassan szótlanul mindannyian nekifogunk a fejedelmi falatozásnak, jómagam pedig belekortyolok a zúzmarás korsó sörömbe. Az ebéd után elköszönünk Joe-tól, a kapitányunktól, majd elindulunk a szálláshelyünkre, amelyet igény szerint előzetesen lefoglaltunk Kourou környékén. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, belakjuk azt, majd megbeszéljük a maradék öt nap tevékenységeit, amelyek már nagyjából előre be vannak tervezve, ám részletesen csak most vesszük át. Mindezt már vacsora közben tesszük, naplementekor, ám a pillangók még jócskán szálldogálnak a kert virágai közt, jelezve ezzel is, hogy ki is lesz az elkövetkező öt nap egyik főhőse.
Üdvösség-szigetek
Ha létezik a pokolnak tornáca, akkor az Ördög-sziget az a hely az, ahol az ördög még mindig szívesen időzik napjainkban is. Tény, hogy az egykori ördögpokol mára már csupán romokban áll, ám egykor ez a hely a világ egyik legkegyetlenebb börtöneként vált hírhedtté. Az Ördög-szigetet ma már látogatni is tilos, a turisták csak a Király- és a Szent József-szigetetre mehetnek. Pillangó történetét szinte mindenki ismeri, ám aki mégsem, annak nagyon ajánlom a könyvet vagy akár a megfilmesített változatot is.
Pillangó, azaz Henri Charierre tizennégy éven keresztül raboskodott a Francia Guyanai börtönben, története sikeres szökéssel ért véget. Pillangóról tudni kell, hogy ártatlanul ítélték el, vétlenül verték vasra, majd évekig rabosították könyörtelen körülmények közt.
A vézna fiatalembert pillangó tetoválással a mellkasán huszonöt éves suhancként hurcolták el Franciaországból a gyarmati Franciaországba (Francia Guyana), hogy ott töltse le életfogytiglani börtönbüntetését egy el nem követett gyilkosságért. Pillangóé volt az egyik legizgalmasabb történet, amit valaha olvastam.
A franciák előszeretettel küldtek rabokat dél-amerikai gyarmataikra, ennek okán az elítéltek, szabadulásuk után örökre Guyanában ragadtak, megvonták tőlük az anyaországba való visszatérés lehetőségét. Pillangót többszörös sikertelen szökése miatt csendbörtönre ítélték, ahol többször is raboskodott, majd az Ördög-szigetre deportálták véglegesen. Nem árulok el többet a történetből, olvasd el a könyvet, lehetséges, hogy épp ez lesz az a pillanat, amikor eldöntöd, hogy részt veszel velem az extrém túrán.
Îles du Salut – az Üdvösség-szigetek, amely három szigetből áll:
Île Royale – Király-sziget, a legnagyobb
Íle du Diable – Ördögsziget, ahol Alfred Dreyfuss francia katonatiszt is raboskodott hazaárulás vádjával. Az Ördög-sziget főképp politikai foglyoknak szánt börtön volt, amelyre jelenleg tilos a belépés, és amelyről végül is Pillangó végleg megszökött,
Île Saint-Joseph – Szent József-sziget. Mindez egynapos kaland, amely fejedelmi élményben részesít, egyben áttérzed mindazt az energiát, amely a mai napig jelen van a sötét történelmi időket megélt büntetőtábor falai közt.
Guyana Űrközpont (Kourou)
Sokan nem tudják, hogy az Európai Unió legnagyobb (600 négyzetkilométeres) űrkikötője épp itt, Francia Guyanában található, Kourou város közelében. A CNES, a francia űrügynökség a 60-as évek elején tervezte el, hogy ide költözteti a űrközpontot, mivel az egyenlítő közelében való elhelyezése a legmegfelelőbb. Ennek okán a teljes koncepció elhagyta Algériát, és Guyanába költözött. Nagy hiba lenne, ha nem vennénk szemügyre mi is az űrközpontot, így az egyik napunk ennek a hatalmas létesítménynek a látogatásával zajlik. A űrközpontot és környékét a francia idegenlégió egységei védelmezik, emiatt a közbiztonság érzete is eléggé nagy turistamágnes. Amennyiben velem tartasz Guyanába, az űrközpontban egy itt élő magyar hölgy – Stella vezetésével történik az idegenvezetés, aki anyanyelvünkön tájékoztatja csapatunkat az egész napos izgalmas kalandtúrán. Stella az egyetlen magyar munkatársa a űrközpontnak, ismeri csínyját-bínyját az egész létesítménynek. Ha épp szerencsénk van, akár az egyik ARIANE rakéta indítását is szabad szemmel követhetjük. Mindazok, akiket érdekelnek az űrutazással kapcsolatos tevékenységek, egyben az űrtechnika múltja és jelene, biztosan feledhetettlen élményekben részesülnek.
Francia Guyana gasztronómiája
Az ételek rendkívül színesek és változatosak, ami a régió etnikai és kulturális sokszínűségének köszönhető. Az itt jelenlévő ételek ötvözik a francia, kreol, amerikai, indián, afrikai és ázsiai kalandos kulináris ízek egyvelegét. A helyi piacokon jelen vannak bizonyos utcai gyorsételek is, amelyek közül a legelterjedtebb a grillezett csirke, a banánchips, a pimentade (fűszeres paradicsomos halétel, Accras de Morue – sózott tőkehalból készített krokettek) és nem utolsó sorban tömérdek friss trópusi gyümölcs, melyektől roskadoznak az eladók pultjai. Rengeteg a halétel, és nagyon kedveltek az őserdő állatainak húsából elkészített ételek is. A vadászat és a vadállatok húsának fogyasztása nemcsak hagyomány, hanem a mindennapi élet része is.
Melyek azon állatok, amelyek húsát előszeretettel fogyasztják a hazaiak és a turisták egyaránt? Tapír, aguti, pecari, tatu, kajmánok és főképp vizimadarak válnak a vadászok prédájává, ám amennyire lehetséges, az állam szigorúan szabályozza az élőlények vadászatát.
A külföldieknek a vadászat szigorúan tilos! Cayenne-ben található az ország egyik legnagyobb piaca, a Marché, amely egy nyüzsgő, élettel teli hely, ahol a helyi kereskedők által szinte jelen van minden, ami szem-szájnak ingere. Tudni kell, hogy Francia Guyana nem a legolcsóbb úticél. Az árak jelentősen magasabbak, mint Franciaországban, mivel szinte minden terméket az anyaországból importálnak, így egy korsó sör akár tíz eurót is kóstálhat. Jelen van a francia Carrefour üzletlánc is, ahol a kínálat szinte ugyanaz, mintha a párizsi boltjukban sétálgatnál, csak kissé borsosabb árakon.
Közbiztonság
Nagyobb városokban, különösen Cayenne-ben és Kourou-ban a bűnözés elsősorban a kisebb lopásokra és a zsebtolvajlásra korlátozódik, ami viszont az űrközpont szélesebb vonzáskörzetében eléggé visszaszorult a rendőrség és az idegenlégió jelenléte miatt.
A közterületeken, különösen sötétedés után ajánlott a fokozott óvatosság, az értéktárgyak feltűnésmentes kezelése, így ha tehetjük, és mivel kiemelten ügyelek a csapat biztonságára, kellemetlen helyzetek elkerülésére, sötétedés előtt már a szálláshelyünkön vagyunk.
Guayanában az éjszakában, bárokban, diszkókban, ám csak úgy az utcán is jelen vannak mindenféle drogok, a marihuánától a kokainig szinte minden megtalálható a dílerek kínálatában, akik bizony elég erőszakosak a turista láttán. Ezeket az illegális szereket sokkal kedvezőbb áron lehet beszerezni itt Guyanában, mint Európában, de ezen a ponton felhívom a jövőbeli lehetséges résztvevők figyelmét, hogy semmi esetben sem nézek el semmilyen, még a legenyhébb drogokkal is kapcsolatos tevékenységet az egész túra során, egyben biztos lehetsz abban, hogy mielőtt visszaindulnánk Európába, jómagam ellenőrzöm át minden egyes túrarésztvevő poggyászát, mivel bármilyen ilyen jellegű probléma az utazás során megengedhetetlen, egyébként egy hazahozott pók vagy egyéb rovar sem lenne jó hatással senkire, miután kinyitod idehaza a csomagodat.
Saint Laurent du Maroni
A város a Maroni folyó alsó folyásánál található, korábban a bűnözők táboraként működött és otthont adott egy börtönnek is. E városnak a megtekintése is része az utazásunknak, ám kissé távolabbra esik Kourou-tól, pontosabban kétszázhúsz kilométernyi autóútra. Annak idején a szökésben lévő rabszolgák leszármazottjaiból állt a lakosság többsége, őket maroninak hívtak.
Egyébként a várost kis Párizsnak is becézik, mivel annyira tisztán tartották az elítéltek kényszermunkájuk révén. Szinte minden fa alatt állt egy elítélt, és ahogy a fáról leszállt egy levél, azt nyomban el is takarították. Ezen elítéltek napközben szigorú felügyelet mellett dolgoztak a városban, majd éjszakára bevonultak a börtönbe. Egy helyi indián révén teljes idegenvezetésben részesül a csapatunk, a francia nyelvről én fordítok magyarra.
Ami a legfontosabb, hogy még mindig Pillangó nyomában járunk, mivel Saint Laurent du Maroniban, a fegyházban megnézzük a 47-es számú cellát, ahol a mai napig látható a kőbe vésett neve.
Mielőtt Pillangó az Üdvösség-szigetekre került volna, egyik sikeres szökése épp ebből a börtönből történt. Egészen Kolumbiáig jutott, ám az ottani hatóságok visszajuttatták a franciák kezére, majd a Szent József-szigeten tartották fogva.
Cacao
Utazásunk egyik legizgalmasabb kalandja a Cacao faluban tett látogatás. Cacao faluját a franciák a vietnámi háború vége felé laoszi hmongokkal népesítették be azzal a céllal, hogy az őserdei mezőgazdálkodást profi szinten művelő laosziak szűz őserdei területeket munkáljanak meg, ennek okán napjainkra elérték azt, hogy Cacao lett Guyana éléskamrája. Minden vasárnap tart nyitva a piac, amelyet mi meg is látogatunk, mindezek felett szinte az az érzetünk támad, mintha Ázsiában lennénk. Ami Cacaóban lezajlott a laosziaknak köszönhetően, az szinte egy mezőgazdasági csoda. A falu nem több mint 1200 lelket tart nyilván, java részük laoszi származású. Lehetséges, hogy sokaknak inkább a cayenne-i piac jön be jobban, ám Cacao piaca egy hatalmas ázsiai folt a dél-amerikai őserdő közepén, amelyet mindenképp megéri meglátogatni.
Sok kalanddal lehetne még folytatni a cikkezést, rengeteg oldalt lehetne még megtölteni, ám semmi sem fogható ahhoz, amikor személyesen veszel részt ebben az EXTRÉM küldetésben, és saját bőrödön tapasztalod mindazt, amit jómagam ebben a cikksorozatban próbáltam nektek bemutatni. Igen, kezdésnek, figyelemfelkeltésnek pont elég, ám amennyiben komolyabban gondolod a részvételt, mindenképp keress fel, és személyesen tájékoztatlak minden lehetőségről, árainkról. Ha szeretnél jönni, akkor már most gondolkodj, mivel augusztusban indul a következő turnus…
