FOTÓ: dac1904.sk – Cséfalvay Á. András
62. perc, a mérkőzés kulcsmomentuma: Ouro sárga lapját a játékvezető semmisnek nyilvánítja, és a videoasszisztens visszajátszásai alapján kiállítja őt. Sok ilyen esetet láttunk már, embere válogatja, ki milyen döntést hoz az adott szituációban. Viszont látni kell, hogy Ouro tisztán a labdára ment, és tulajdonképpen a játékszeren csúszik meg a lába. Így találja el ellenfele bokáját. A döntés szigorú, főleg annak tudatában, hogy sejthettük, mi következik ezután. A DAC mégsem áll be védekezni, a 88. percben akár egyenlíthettünk is volna!
Kukovec helyzetét kísértetiesen hasonló eset előzte meg: a Slovan védője Bationo bokáját találja telibe, a játékvezető sípja azonban néma marad. Nem szólnak a fülére, és ő sem érzi szükségesnek meggyőződni róla, mi történt valójában. A pozsonyi csapat hazai közönség előtt akar ünnepelni, jól tudja ezt Ziemba. Bár a pont is elegendő lenne nekik, a győzelem, az győzelem. A futballban nincs ha, könyörtelen egy játék!
A hazai nézők ugrásra készen várják a hármas sípszót, ami nem várat sokat magára. Tömeg tódul a játéktérre, miközben még a DAC játékosai is ott tartózkodnak!
Felcsendül a „We are the Champions”, és ekkor jön a feketeleves. Nem éneklik, nem ünnepelnek, valami mást skandálnak. Valami olyat, aminek semmi keresnivalója nem lenne a stadionokban, pláne nem egy bajnoki fieszta közben! Valószínűleg ezt gondolja a tévéközvetítés rendezője is, mivel indokolatlanul a stúdióba kapcsol. Aztán néhány perc múlva vissza a Téglamezőre, ahol még mindig hallani a szidalmakat. Vajon mekkora frusztráció kell ahhoz, hogy a saját csapatom bajnoki címe helyett inkább egy másik nemzet tagjainak földbe tiprása jusson elsőként az eszembe?
Szóval megint a régi nóta – mondhatnánk, de kezdjük az elején.
A Leo Express megerősítve adja ki a Dunaszerdahelyről 18:20-kor induló járatát, plusz szerelvényt kapcsolva hozzá. A felirat rajta: „Speciálna jazda”, vagyis speciális járat. A tábor egyik fele ezzel utazik, a másik fele autóbusszal és autókkal. Pozsony bajnokavatásra készül, mi viszont az ünneprontó szerepében tetszelegni. Regulárisan, a zöld gyepen. Braňo Fodrek vezetőedző ennek tudatában ismét belenyúl a kezdőbe, nyilván sokan csavargatják fejüket emiatt, de Braňo pontosan tudta, mit csinál.
Felfokozott hangulat várja a sárga-kékeket a Téglamezőn, ám a vendégszektor is hallatja hangját. Mintegy százötvenen lehetnek a tízezerrel szemben.
Esélytelennek tűnhet, mégis hallani: Deace, Deace, Deace! A Slovan valamivel aktívabban kezd, Popović a 17. percben ziccert hárít. Fokozatosan átvesszük az irányítást, Diongue a felezővonalról zuhintja rá, ami meglepi a hazaiak kapusát, és csak nagy nehézségek árán tolja szögletre a labdát. Majd Mendez kerül ígéretes helyzetbe. Közben a hazai B-közép szemmel láthatóan készül valamire. Előhúznak egy élőképet 1919-2026 felirattal, kék-fehér füstök gyúlnak, a stadion mögül tűzijáték száll a magasba. Az égszínkék egyesület elődjét cseh tisztségviselők alapították 1919. május 3-án, 1.ČSŠK néven.
A szülinapi show-t kishíján Nemanić rontja el, akinek fejese a kapufát súrolva megy mellé, aztán Gagua törhet egyedül kapura.
Harsány füttyszó hallatszik a hazai közönség felől, elégedetlenek a látottakkal. Ezekben a pillanatokban a DAC sokkal kompaktabb csapat benyomását kelti, s bár a 32. percben megrezdül ugyan Popović hálója, az esetet szabálytalanság előzte meg. A Slovan gólja érvénytelen, a DAC pedig tovább rohamoz. A 39. percben ismét Diongue lepi meg a hazaiak galántai származású kapusát. Lassan vége az első játékrésznek, ismét fütyül a hazai közönség.
Játszik a DAC! Gólnélküli döntetlennel vonulnak öltözőbe a csapatok.
A szünet után a Slovan nekünk esne, mi kontrákkal próbálkozunk. Megint Popovićnak akad védenivalója. Aztán jön az a bizonyos 62. perc, és Ourot kiállítja a játékvezető. Mintegy félóra van még ekkor hátra a mérkőzésből, és tíz emberre fogyatkozunk! Kemény lesz, a következő helyzet mégis a miénk. A DAC megfogyatkozva – de megtörve nem – is támad: a 66. percben Kacharaba lövését védi Takáč kapus. Ez bizony beakadhatott volna!
A DAC becsülettel küzd és hősiesen védekezik! Szükség van Popović bravúrjaira is.
A 80. percben azonban már ő is tehetetlen, vezetéshez jut a Slovan. Görögtüzek gyúlnak a hazai katlanban. Nyolc perc telik el mindössze, amikor szabálytalankodnak ellenünk a Slovan tizenhatosának vonalánál, de a játékvezető rá se hederít. Néhány másodperc múlva Kukovec lábában marad az egyenlítő találatunk. Két perc ráadás következik, az eredmény azonban már nem változik.
A Slovan két fordulóval a vége előtt megnyeri a bajnokságot, nekünk a vereség ellenére is van okunk az örömre.
Végig kiegyenlített játékkal, emberhátrányban is megvolt az esélyünk a pontszerzésre. A Slovan szurkolói viszont a győzelem és a bajnoki cím tudatában is inkább a magyarokat szidják. Felfoghatatlan! Egy hét múlva Nagymihályban lépünk pályára, a bajnokság utolsó fordulójában pedig a Nagyszombat együttese látogat Dunaszerdahelyre. A dobogóért vívott harcban az az összecsapás bizony sorsdöntő lehet!
Éjfél után befut a dunaszerdahelyi pályaudvarra az utolsó vonat, rajta fáradt DAC-szurkolókkal.
A közösségi háló mindeközben már két táborra szakadt. Egy „majd jövőre!” – csoportra, valamint egy „szép volt fiúk!” – közösségre. Az is hamar kiderül, hogy a DAC klubtulajdonosa „inkább” a másik csapatának játékára volt kíváncsi. Hát legyen, engem ugyan nem érdekel. Én csak egy küzdeni akarásból jelesre vizsgázott sárga-kék gárdára emlékszem, és hogy akiknek okuk lett volna szombat este az örömre, inkább fejbe vertek volna, a halálomat kívánták. Nem értem azokat, akik folyton a lényegnél lapoznak. Hajrá, DAC! Hajrá, Felvidék!
SLOVAN – DAC 1904 1:0 (0:0)
DAC: Popović – Kacharaba, Blažek, Nemanič, Mendez – Kapanadze (84. Kmeť), Bationo, Diongue (73. Modesto), Ouro, Mendez (84. Sylla) – Gueye (62. Tuboly), Gagua (73. Kukovec)