Bögi Róbert

Roberto jegyzete a Zsolna–DAC (3:3) találkozóról.

Gyerekkori emlékeim közt kutatva nem találok olyan esztendőt, amikor „végiglocsoltam” volna a várost. Javarészt szűk családi körben mozogtam, nagyritkán egy-két szomszédasszonyhoz ha átnéztem a klasszikus versikémmel: „Kiskertben jártam,…”…

Volt egy jó cimborája, a Rudika, aki mindent el tudott intézni, lelkiismeret-furdalás nélkül neki tudott állni bárkinek, megvolt a szókincse hozzá... Rudika nemrég távozott el, legyen neki könnyű a föld.

Roberto ebben a jegyzetben több dologgal is foglalkozik: úgy, mint a közbiztonság, bevásárlási szokások, illetve a napokban folyó lomtalanítási akció.

A kezdetekben a szülők által került kapcsolatba a DAC-cal, még a régi fatribünös stadionban, aztán a haverokkal jártak. Amíg lehetett, hátulról beugortak, a 2 koronából meg kellett úszni a belépőt, hogy jusson még pattogatott kukoricára is.…

Néha idegesítő a sorban állás, órákig is eltarthat. A posta előtt például. Szinte minden alkalommal hosszú sor kígyózik, olykor pedig visszafordul a Bacsák utcára.

Roberto jegyzete a vasárnapi Nagyszombat–DAC (3:2) mérkőzésről.

Talán nem mindenki tudja, de Szilvia egykor aktív játékos volt, s ha módja van rá, mind a mai napig „labdába rúg”.

1938-ban járunk Dunaszerdahelyen, egy korabeli térképet követve utazunk a városban.

Roberto jegyzete a szombati DAC–Aranyosmarót (2:0) mérkőzés kapcsán.