A riportból az is kiderül, miért vagyunk különleges helyzetben mi, magyarok itt a Felvidéken, és ebben mi a szerepe a focinak, valamint a lokálpatriotizmusnak.
Nagyapja az 50-es, 60-as években a DAC-ban focizott, édesapja járási focibíró volt. Az alapiskolákból toborzott gyerekeket a DAC, így került a csapatba. Csatárként kezdett, végül a kapuban kötött ki.
Arra emlékszem, hogy egyszer kérdezés nélkül elmentem a haverokkal, a szüleim pedig égre-földre kerestek. Azt hitték, elraboltak vagy beleestem valamelyik árokba...
Végigjárta a DAC korosztályos csapatait, kezdve a diákoktól egészen az idősebbik ifikig, hátvédet játszott. Labdaszedő is volt, így kerültem a nagycsapat mérkőzésére.
Az emberfia javarészt a bajban keresi a békét, a békében szívesen „háborúzik”. Tulajdonképpen mindegy is neki, hogy kivel, és letudja azzal a mondattal, hogy rohanó világunkban farkastörvények uralkodnak: vagy te eszel, vagy téged esznek…