NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL ARCHÍV FOTÓJA
Már öreg este volt, amikor nekiálltam a jegyzetemnek, addig próbáltam az ügyes-bajos dolgaimmal elfojtani magamban a legnyersebb gondolataimat. Azok csak úgy jöttek, akár búcsúban a pofon, és pont úgy fájtak is. Dühösek voltak, egy egész regényre valók, mocskosak, mint a pöcegödör. Néha úgy éreztem, tényleg elég lenne egy „no comment”, talán jobban járnák vele és nem húznám ki magam ellen a sorsot. Nos, mi legyen Roberto?
Ezek a gondolatok ugyanis az én agyamban születtek, fene tudja érti-e majd más, mit szeretnék valójában kifejezni velük? Szerintem elsősorban azon kéne elgondolkodnunk, főleg üzletet látnak mindenkor a DAC-ban, vagy a DAC nevet mint olyat? Persze, mindenhol üzlet a foci, csakhogy név nélkül nem működne, csupán szélsőséges esetekben, viszont ott rögtön kiütközik a hagyományok hiánya.
Itt lép képbe a szurkoló, mert ahol hiányoznak a hagyományok, ott bizony a szurkolóknak is híja van.
A DAC-nál minden adott, talán túlságosan is, hiszen a kezdetektől a focit szerető és a klubot imádó szurkolók rajongják körül, néha szerényebben, máskor pedig hatalmas elánnal. Az utolsó lépcsőfokoknál viszont rendre elbukunk és jön a felismerés: Valóban ezt akartuk, aztán legyintünk egyet, majd megint jövőre? Nézőpont kérdése.
A hűség sokat nyom a latba, aki évdizedek óta hűséges, az értékeli a jót, kívánja a fejlődést és üdvözli, ha komoly célokról álmodhat.
Dunaszerdahelyen évekkel ezelőtt komoly célok lettek kitűzve, egyre vérmesebb célok, s mivel a bajnokság megnyeréséhez még nem érünk fel, marad a kupa. Na de kérem Uraim, ilyen játékkal? Tele vagyunk fogadalmakkal, most jó lesz, most sikerül, most megcsináljuk! A második percben gólt kaptunk, holott legutóbb az ötödik percben bekapott gólt is extrémnek gondoltuk. Ismét bealudtunk, oké értem én, hogy rögzített helyzetből esett. Belefért, lapozzunk…
Nálunk extra körülmények vannak, idegenlégiósok, a Besztercebányának épp stadionja sincs, és csupa hazai játékos alkotja.
Köztük egy 18 éves kapus, akit haza is lehetne hozni, másnem a buszunk csomagtartójában. Na de mondjuk ki finoman, nekünk más játékosvásárlási elképzeléseink vannak. Egy héttel ezelőtt, ugyanitt Zólyomban a Rózsahegy megmutatta milyen az, ha egy csapat „szeretne kiesni”… a „katonáknak” eszük ágában sem volt! Így hiába a két klub büdzséje közti különbség, valamint a Transfermark adatai, a Dukla partiban volt velünk.
Mi gyengélkedtünk – magunkhoz képest persze -, ez igazából már jó pár hónapja kiviláglik.
Attól tartok, ez nem is gyengeség jele, játékosainkban jelen pillanatban ennyi van. Kiegyenlítünk, szünet után a vezetést is megszerezzük, ám egyáltalán nem uraljuk a játékot. Nincs koncentráció, hiába a cserék is, Storck mester képtelen felrázni a fiúkat. Már hosszú ideje képtelen rá, ilyen „motiváció” mellett pedig kijelentem, alkalmatlan is erre a feladatra. Alighogy vezetést szereztünk tehát, a Besztercebánya kiegyenlít. Már az is kudarc, hogy büntetők következnének, amikor jön a feketeleves. Edzői értékelés:
Nagyon csalódottak vagyunk. Nehéz ilyenkor szavakat találni. Nagyon mérges vagyok az utolsó pillanatban történtek miatt. Úgy láttam, hogy szabálytalanság előzte meg a harmadik gólt… a játékos könyökkel küldte a labdát a kapuba.
Mit is oldunk itt, mégis min változtat, milyen körülmények között esett a harmadik gól? Volt 90 percünk, és nem éltünk vele! Főleg úgy, hogy,… és itt ismét a mester szavait idézném:
Felkészültünk az ellenfél játékából, megfigyeltük őket.
Alibizmus! Köszönöm, nem kérek belőle, már a téli szünet alatt szóltam, baj van, de semmi sem változott! Tucatjátékosokat hoztunk, gyémántmasnival, instasztárokat, youtoubereket, akik miatt pl. ezt a meccset németül is közvetítették. Bevallom, amikor ezt megláttam, az első gondolatom az volt, hogy elveszik gyerekkorom varázsát, amúgy is ellopnák, mindenki csapatává tennék szeretett klubomat. Mit mond a tréner ilyenkor?: „Most már a bajnokságban kell koncentrálnunk a következő mérkőzésre.”
Nem rakok szalvétát a szám elé, mégha páran úgy is gondolnák, csalfa lettem, hálátlan.
Gondolják csak, lelkük rajta. Weisz Misi bácsi hívó szavára becsületes, dolgos emberek saját maguknak is raktak le fundamentumot, azon épült fel a sárga-kék álom. Azóta pont annyira lett zsoldosok fészke, amennyire k***a a világ, ahol mindent átszőtt már a politika meg a profit, de hiánycikk az alázat és az erény. Csak az nem látja, aki vak, csak az nem hallja, aki süket. Nincs semmi baj, majd jövőre?
Akárhogy is fáj, Déácé a sztár!
BESZTERCEBÁNYA – DAC 1904 3:2 (1:1)
Góllövőink: 20. Müller, 67. Beskorovainyi
DAC: Száraz – Sommer, Müller, Beskorovainyi, Davis (K) – Schäfer (82. Njie), Christie-Davies – Divković (46. Andzouana), Friede (58. Ramirez), Moumou (82. Taiwo) – Nicolaescu (70. Balić).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Besztercebánya–DAC (3:2) mérkőzésről