Néhány évvel ezelőtt már beszélgettem Pintér Eszterrel és Szeghy Márkkal, amikor még csak az egyetemi élet első ízét kóstolgatták. Most újra megkerestem őket, ezúttal azonban jóval több tapasztalattal, élménnyel és tanulsággal mesélnek.
A tíz szám zenei-palettáját akusztikus gitárok, ambient billentyűk, fúvósok és diszkrét dobok színezik meg, légiesen lebegő, melankolikus atmoszférát teremtve.
A film a sors és a véletlenek kiszámíthatatlanságát boncolgatja, miközben egy tipikus „Ansari-féle” hangulatot áraszt: éles társadalmi megfigyelésekkel, szarkasztikus humorral és meglepően őszinte pillanatokkal.