Mi történik, amikor nemcsak nézünk bele, hanem látni is kezdünk? Amikor a május végén felragyogó fényben valaki kívül-belül meglátja önmagát? Ez a pillanat volt a májusi fotózás szíve.
Minden évben ilyenkor kezd el igazán felébredni a természet, hosszabbak a nappalok, könnyebbek a ruhák, és az ember szívesebben néz szembe önmagával – akár egy valódi tükörben, akár belül. Ez volt a vezérfonala fotózásunknak.
A közelmúltban egy új belépőt köszönthetett a szlovákiai magyar irodalmi közeg, ugyanis a Csallóközből származó Ostrozánsky Gellért megjelentette első verseskötetét, „fehér és súlytalan“ címmel.
Bartalos Tóth Iveta remekül bánik a műfajjal. A Helében tulajdonképpen mindent hoz, amit igazán szeretek benne. Hihetetlen sokat bele tud sűríteni 3-4 oldalba, akár emberi sorsokat, teljes életeket is.
A képzőművészek magányos alkotási folyamatait, fantáziaképeit, és az őrület határait karcoló vízióit hagytam szabadon kibontakozni. Merüljünk alá együtt!