Dunacsún kincsei
A Csallóközi Idegenforgalmi Szövetség együttműködésével.
Három ország, Szlovákia, Ausztria, valamint Magyarország találkozási pontjánál, a szélesen hömpölygő Duna hullámai által körülölelt kis félszigeten igazi gyöngyszemre bukkan a művészetkedvelő látogató. A Pozsony városához tartozó, centrumtól 18 kilométerre délre elhelyezkedő Dunacsúnon ugyanis a modern művészet temploma, a Danubiana Meulensteen Art Museum várja őt tárt kapukkal.
A múzeum története a múlt századba nyúlik vissza. A poprádi származású Vincent Polakovičot mindig is elvarázsolta van Gogh művészete, és 1990-ben barátaival egyfajta művészeti zarándokútra adta fejét, melynek keretében ellátogattak azokra a helyekre, ahol a nagy festő élt és alkotott. Hazajőve elhatározta, hogy az iránta való tisztelet jegyében galériát nyit majd, s 1993-ban meg is nyitotta a kapuit Poprádon Vincent van Gogh Sárga Háza. Falaira a mester festményeinek legügyesebb szlovák restaurátorok által készített reprodukciói kerültek fel. Helyet kaptak itt a kortárs szlovák művészek alkotásai is.

Polakovič azonban ennél is többről álmodott. Egy évvel később összehozta a sors a holland művészetpártoló Gerard Meulensteennel, s csakhamar barátság szövődött kettejük közt. A kapcsolat gyümölcsözőnek bizonyult, ugyanis beszélgetéseik során körvonalazódott köztük egy komoly közös projekt terve.
Pozsonyban szerettek volna egy olyan múzeumot építeni, mely nemzetközi színvonalú lesz, és felteszi Szlovákiát a modern művészet térképére. Ez – mint azóta kiderülhetett – sikerült is nekik. A körötte hullámzó folyó, valamint az egyik alapítótag után elnevezett Danubiana Meulensteen Art Museum 2000-ben fogadhatta első látogatóit.
A hófehér falak által körbezárt tágas térben azóta olyan európai, illetve világhírű képzőművészek munkáit állíthatták ki, mint Joan Miró, Sam Francis, Karel Appel, Jozef Jankovič, Keserü Ilona, Katarína Vavrová vagy épp Vladimir Popovič. Emellett azonban a fiatal, feltörekvő festőknek, szobrászoknak és fotográfusoknak is lehetőséget kínálnak arra, hogy minél többen megismerkedhessenek művészetükkel.
Ahogy a múzeumhoz közeledik, az ember nem tudja nem észrevenni, milyen jól illeszkedik a tájba az impozáns épület. Polakovič zseniális ötlete volt, hogy hajó alakot formázzon, melyhez oldalt evezők támaszkodnak, a hasonlóképp virtuóz kivitelezést pedig Peter Žalman építésznek köszönhetjük. A múzeum azonban nem egész másfél évtized alatt kinőtte saját falait. Elhatározták hát, hogy új szárnyat kap. Ennek tervezésénél kifejezetten ügyeltek arra, hogy nem csupán a környezettel, hanem az eredeti elképzeléssel is harmóniában legyen. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a 2014-ben megnyílt szárny elnyerte az év épületének járó díjat.

Amint az állandó, illetve időszakos tárlatot végigböngészte az ember, mindenképp érdemes körbesétálnia a múzeumkertben. Nem csupán a kellemes, gyönyörűen karbantartott zöldövezet miatt, hanem mert a szabadtéri szoborpark egy-egy méretes, látványos darabjánál is érdemes elidőzni.
A múzeumtúra végeztével sem kifizetődő mindjárt hazafelé vennünk az irányt: Dunacsún környéke ugyanis további meglepetéseket tartogat. Elsétálhatunk a vízierőműhöz, mely a bősi komplexum részeként épült ki, s melynek segítségével tiszta, megújuló forrásból tudunk energiát termelni. A Duna mentén húzódó védett ártéri erdőkben keresztül-kasul kanyargó turistaösvények húzódnak. A város zaja és forgataga elől menekülő természetjárót elkápráztatja az itteni állat- és növényvilág gazdagsága. Feje fölé tölgyek, nyírfák, platánok és füzek vetnek árnyékot. A part menti nádból vízimadarak hangja hallatszik. Kormoránok, dankasirályok, gyémántként izzó tollú jégmadarak szántják a levegőt, de vidrát, hódot vagy épp pézsmapockot is láthat az ember.
Sok látogatót vonzanak a városrészhez tartozó festői tavak is. Vizük kristálytiszta, a meder aljáig lelát az ember. Fürdeni hivatalosan nem szabad bennük, mivel a helyi élővilág megóvása érdekében védelem alatt állnak. Részben füves, részint homokos partjuk azonban nagyszerű lehetőséget biztosít egy kellemes sétára, vagy épp egy hangulatos piknikhez.
Utunk során vétek lenne kihagyni a nemzeti kulturális műemlékként jegyzett dunacsúni Szapáry-kastélyt. A 18. században épült, barokk és klasszicista stílusjegyeket mutató épület az azt birtokló grófi család vidéki kúriájaként szolgált. Az idők folyamán azonban az állapota egyre inkább leromlott. A romos épületet ugyan a hetvenes, illetve kilencvenes években részlegesen felújították, a teljes renovációra csak nemrég, 2021-ben került sor. Nem csupán az épületet rakták rendbe gyönyörűen, hanem az azt körülvevő kert is új formát kapott, s a 19. századból származó, a múlt század során levakolt freskókat is sikerült legalább részben helyreállítani. A kastély épületében jelenleg Ökocentrum működik, melynek célja, hogy kicsiket és nagyokat, fiatalokat s időseket egyaránt a természet szeretetére, valamint védelmére neveljen. Mérhetetlenül fontos ugyanis, hogy kincseinket ne hagyjuk veszni, s belőlük minél többet megőrizhessünk az utánunk következő generációk számára.
Aki tehát erre jár, garantáltan nem fog unatkozni. Szóval, kalandra fel: irány Dunacsún!



