Kedves Szigeti Attila!
Engedelmeddel válaszolok az írásodra, amelyet nekem címeztél.
Ami az Európa-ligát illeti… Írtam egy cikket, amelyben képletesen felhívtam az egész DAC-közösség figyelmét, hogy ne adja fel – és itt a fontos szó – a harcot, mert én nem (csak) a reményről írtam – az alapvető sporttörvények, az írottak és az íratlanok egyaránt, szállingóztak a gondolataimban.
Például…
Egy sportoló soha nem adja fel a harcot a kitűzött cél érdekében, a győzelemért, a diadalért. Egy sportoló azért sportol, mert jobb akar lenni az ellenfelétől. Egy sportoló kihozza magából a maximumot, hogy jobb legyen, mint az ellenfele.
Kérdések…
Miért adná fel egy hegymászó a harcát, ha látja, hogy bár nehézségekkel, de képes megmászni a Mount Everestet?
Erre nincs válasz, mert a hegymászó nem adja fel.
Miért adná fel egy NHL-csapat a meccs utolsó perceiben a harcot, amikor 2-5-ös vesztésre áll?
Erre nincs válasz, mert egy NHL-csapat nem adja fel.
Miért adná fel egy maratonfutó sérült lábbal az utolsó két kilométert?
Erre nincs válasz, mert a maratonfutó nem adja fel.
Ellentétben ezekekkel a sportolókkal, mi, véleményem szerint, egy rakás választ adtunk az ilyen kérdésre (és szüntelenül gyarapodnak):
– Miért kell feladni a harcot a negyedik helyért?
A leggyakoribb válaszok:
– Mert nem képes erre a csapat!
Kérdezem én: – Mire? Megverni otthon a Zólyombrézót és nyerni Eperjes ellen lehetetlen küldetés volt? A hozzáállásunkkal igen.
Fotók: Lelkes Ernő
– Mert nem képes arra a csapatunk, hogy helytálljon az Európa-ligában!
És ki képes? Rózsahegy és Trencsén? A Trencsén az idén egy átlagos csapattal rukkolt ki, messze a pár évvel ezelőtti remek csapat tudásától. Rózsahegy? Mennyivel jobb? Egy, kettő, három vagy négy játékossal? Mi a szezon után nem egy játékost küldünk el, és helyettük kiszemelhetnénk spílereket, akik hasonló, vagy talán jobb produkciót is bemutathatnának, mint a Rózsahegy vagy a Trencsén.
– A pénz vagy a szurkolók kérdése!
Hupsz… Ez véletlenül került ide…
– Stadion probléma!
Megoldotta a Fortuna Liga többi csapata is.
Tehát…
Azt hiszem, hogy mi akkor adtuk fel a harcot, amikor…
Mottó: Citius altius fortius! (Gyorsabban, magasabbra, erősebben!)
Volt két meccs, amelynek kilencven percében kellett volna harcolni, küzdeni és játszani akarattal.
Hm… Szerintem nem fáradtunk el, hanem elfelejtettük, miről is szól a sport. Citius, altius, fortius.
Félek, nehogy később vért izzadjunk, ha eldöntjük, hogy itt az idő, mehetünk, készek vagyunk… És a foci istene… Ismerik… Karma…
Volt egy feladatunk. Nyerni, jobbnak lenni, mint az ellenfél. Nem az volt a feladatunk, hogy alátámasszunk egy sportban eléggé szokatlan hozzáállást, hogy kimagyarázzunk, miért nem…
Ja, hogy a mai sportban és a fociban nem így működik? Lehet, de akkor ez nem sport és nem foci, hanem csupán szabadidős hobbitevékenység.
Félreértés ne essék, de itt a sport és a foci alapjairól beszélünk, és én hiszek a tornatanáromnak és annak a rengeteg sportolónak, akik sokszor az akaratukkal, a képességeiket felülmúlva 2017-ben is öregbítik a sport alapeszméjét, ha törik, ha szakad, s ez nem változott most sem. Amíg sportról, fociról beszélünk…