A rovat első férfi alanya, Kulcsár Norbert a karantént a kovászolással és futással igyekszik hasznosabbá tenni. A részleteket is megosztotta velünk.
Műszakvezetőként dolgozom Schindlerben. A járvány ellenére dolgozunk, nálunk nem állt le a termelés. Minden nap új maszkot kapunk, érkezéskor/távozáskor mérik a testhőmérsékletünket. Elején fura volt, és ijesztő! Pánikhangulat.
Feleségem is dolgozik, bankban, rövidített ügyfélfogadás van náluk érvényben. A vírussal kapcsolatos dolgok abban a legrosszabbak, hogy nem mehetünk „haza” a családhoz… Drága nagypapám vasárnap volt 90 éves, sajnos nem tudtuk felköszönteni, megölelni. 🙁
Nagyon bízom benne, hogy minél hamarabb lecseng, és be tudjuk pótolni! Feleségem testvére Pozsonyban lakik, vele sem tudunk most találkozni, ahogyan a barátokkal sem…hiányoznak! Igyekszünk betartani a rendeleteket, minél kevesebbet kint tartózkodni.
Mint „hobbifutó” hetente kétszer járok ki futni, kizárólag egyedül és kendőben. Ha valaki jön szembe, teszek kitérőt, hogy minél távolabb legyünk egymástól.
Itthon az időt kovász készítéssel, kenyérsütéssel, egyéb finomságok elkészítésével ütöm el, a feleségem legnagyobb örömére. Ezidáig csak hétvégente sütöttem, most már hétközben is beiktatom. Van idő gyakorolni, és „tökéletesíteni” a technikákat.
Jó tanácsként, hogy hogyan ne őrüljünk meg a karantén alatt, azt tudnám üzenni, hogy lássuk meg mindenben a lehetőséget, beszélgessünk sokat, legyünk vidámak, még ha a helyzet most nem is humoros! Meg persze süssünk kenyeret! 😀
Vigyázzunk magunkra, egymásra!
Előzmények: