FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok címmel új rovatot indítunk csütörtökönként, itt a Klikkout-on. Kedvenc témámból merítve – ami a régi idők focija -, első körben az „old school” társadalmat szólítanám meg. Szóval azokat, akik a szervezett szurkolói csoportok megjelenése előtt is jártak DAC-meccsre, mi több, aktívan részt vállaltak akár a szurkolásban, vagy csupán az akkori élményeiket szeretnék elmesélni. Első vendégem Patócs Sándor Nagyabonyból, aki végigkísérte a DAC menetelését a Divízióból az első ligába, és napjainkban is mindig ott van a stadionban.
Sanyi, hogyan emlékszel vissza azokra az időkre, amikor megismerkedtél a dunaszerdahelyi focival?
Az 1979/1980-as idénytől mondhatom magam DAC-szurkolónak, akkor még a Divízióban játszott csapatunk, ez anno a harmadik vonalat jelentette. Többen voltunk így ezzel, ha környezetemet nézem édesapám, öcsém, barátaim… sokan kezdtünk ekkor rendszeresen DAC-meccsekre járni, és nem csak hazaiakra. Nem véletlenül! Ez a klub történetében vízválasztó idény volt, elindult a csapat az élfoci irányába.
Ekkor volt szerintem a klub történetének egyik legnagyobb igazolása, Szikora Gyuri, nemcsak focitudást, focimániát is hozott Szerdahelyre. A nézőszám többszörösére emelkedett, hölgyek is nagyobb számban kezdtek meccsre járni!
Talán éppen miatta, hiszen Szikora megjelenésében, öltözködésében igazi úriember volt. Ezzel el is árultam a kedvenc játékosom nevét, Gyuri után sorra érkeztek az erősítések, szó szerint. A már itt lévők mellé – Lépes, Leskiv, Domonkos, Gőgh, Šajánek, Kováč, Krištof, de főleg a 3 muskétás Audi, Tóth, Majoros. Igazi focimánia volt Szerdahelyen! Nyugodjék Reisz Árpádot személyesen ismertem, elmesélte, hogy sikerült megszereznünk Mičinecet a Bohemianstól. Két napig cigányzene szólt Prágában, mire kötélnek álltak.
Van egy sajátos kapcsolatunk, ez pedig a nagyabonyi pálya. Mondok két nevet, Mario Kempes és Verebes József. Hogy is volt ez?
Igen, az abonyi pályán lejátszott edzőmeccsek! A csapat a nyolcvanas években edzésre és edzőmeccsekre a környező falvak pályáit használta, közös megegyezéssel. Így jött létre először a DAC–MTK mérkőzés, több mint 3000 néző előtt Nagyabonyban.
A legerősebb felállításban léptek pályára a csapatok: Liba, Kapko, Mičinec, Kašpar nálunk, Gáspár, Lőrincz, Bognár, Boda, Pölöskei az MTK-nál. És persze a mágus, azaz Verebes József, aki mindig a kész focistákat szerette. Sikerült beszélnem a mesterrel, megsúgtam neki, hogy a 10-es számú játékosunkra figyeljen.
Mičinec be is váltotta a jóslatom, az ő bombagóljával nyertünk. A mérkőzés után Verebes aláírta a csapat poszterét, Bognár Gyurival is sikerült pár szót váltanom. Szép emlékek ezek, ahogy Mario Kempes, ő egy igazi dél-amerikai focilegenda, mégis szerényen viselkedett Abonyban. Az osztrák Krems csapatával játszottunk. 3 vb-n vett részt, ‘78-ban világbajnok és gólkirály volt.
Be kell, hogy valljam, világ életemben holland szurkoló voltam, és pont Hollandiát győzték le ’78-ban a döntőben az argentinok. Ez azon a bizonyos DAC–Krems meccsen nem számított, testközelből nézhettük, csodálhattuk minden mozdulatát, ez volt a lényeg.
Ahogy a klub, úgy mindannyiunk életében eljön a szemléletváltás ideje. Nem vagyunk már mai gyerekek, mit hozott számodra ez a „modern foci”, mi az, amit hiányolsz esetleg a régmúltból?
A Világi Oszkár érkezésével kezdődő új korszak rengeteg pozitívumot hozott. A csapatot, a klubot anyagi, morális csődtől mentette meg.
Stadion, Akadémia épült, kiléptünk a nemzetközi porondra, hazai szinten élcsapat lettünk. Az utolsó lépcsőfokot viszont nem tudjuk jelenleg meglépni, ami a trófeát jelentené, kupát, bajnoki címet. Miért?
Visszatérnék a legelejére, a cél érdekében posztokra igazolt kész játékosokat a DAC, kortól függetlenül. Az akkori vezetés játékospolitikája hasonlított a nyerőcsapatokéhoz, neves nézőcsalogató játékosokat igazoltunk. Persze tisztában vagyok vele, hogy más kort élünk, de a keret állandósága, ami leginkább hiányzik a múltból! 40 év sok szép emlék, köszönet mindazoknak, akik ezért tettek a DAC színeiben!
Végezetül mi mást mondhatnék, mint, hogy köszönöm a beszélgetést, Sanyi. És persze Hajrá DAC!
(Roberto)