FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
Meccs után leírok pár gondolatot egy papírra, az első sorban olyan szavak szerepelnek, mint az elszántság, játékosság, elfogultság… Talán egyszer elfogultság nélkül kéne végignéznem egy DAC-meccset, de érzem, az ilyen luxust nem nekem találták ki. Arra ott van az NB2, ahol csak a focira tud figyelni az ember, semmi másra, csak a focira. Kizárva minden külső tényezőt, elnézve, hogy játékosság híján, csak az elszántság dominálhat. Tudjátok, én BL-t nem nézek…
Komoly szavak ezek, az is komoly, hogy rég volt ennyire kompakt csapata a DAC-nak. Lássuk tovább: izgalom, stressz… Az izgalom nem egyenlő a stresszel, de aki elfogult, az izgalmat stresszként éli meg, na itt van a kutya elásva. Jóval később kapok egy üzenetet a Chilitől: „jöhet a cikk”. Még mindig nagyon feszült vagyok, éjjel fél három, az egyszerű polgár ilyenkor fordul a másik oldalára, ilyenkor jön az alvás második félideje. Nálunk az etetés ideje is…
Ugye, mennyire más szezon előtt kijelenteni, hogy bajnokok leszünk… menet közben pedig rájönni, hogy mi tényleg képesek vagyunk rá?!
Teljesen más… Ez nem egy „hatnullás” meccs, nem volt ugyanis idő hátradőlni. Nem érezhettem a füst illatát, de hatalmas királyság látni egyik kedvenc kapusodat a szerdahelyi gyepen. Király Gabi, Szent István, ezer év, Himnusz… kedves fanyalgó honfitársaim, most sem értitek (érzitek) mi a DAC?
Itt írom, hogy DAC, többé nem fogom elmagyarázni! Színre lép a küzdelem, a küzdeni akarás, beindul a gépezet. Játékosság mindkét oldalon, de nálunk sokkal jobb helyen a labda. Dédelgetjük, megszeretgetjük, sokkal jobban értünk a nyelvén, mint a kutya, akinek ha enni adsz, hűséges marad hozzád élete végéig, hálából őrzi a házadat.
Ramirez csavar a hosszú felsőbe, mekkora gól! Vezetünk! – 1:0. Édes a gyermek; egy ilyen meccs majd nézők nélkül, hm?; kisded ő anya nélkül! Mostoha!
Lehet készülni a hónap gólja szavazásra… Széleken folyik a játék, néha tisztátalanul, főleg a Blacki van elemében, alig bírja tartani a nagyszombati védő. A sűrejében Schäffer cikáz fel-alá, kezd a „fejére nőni” a Zsoltinak, de mi ezt nem bánjuk. Sőt! Igazából többször is beköszönhetnénk az 1:0-ra, de a következő gólt a DAC „levetett ruhája” lövi Jedla hálójába – 1:1. Ha nem lennék elfogult, cinikus sem lennék, ez így egy csomag. A szünet előtti dulakodást is a Spartak edzője provokálta ki, mégha a riporter nem is úgy lát, ahogy én. Csattant pár pofon is, egy ilyen derbin manapság ez alap.
Nem tudom, mit mondhatott Storck mester a fiúknak az öltözőben, de igen, pontosan így kell küzdeni majd a bajnoki címért is!
Helyzetet helyzetre halmozva kezdtük a második játékrészt, és talán az idény eddigi legjobb félidője volt ez a mostani. Persze ellenfél is kell hozzá! – ehhez elfogultság sem szükségeltetik. Támadófoci a javából, nagyon szurkolóbarát, amolyan máglyagyújtó, nem mintha csak pislákolt volna eddig is a tábor. A harmadik tizenegyes – gyanús helyzetet már nem engedheti el a bíró! Feleségemmel az Aréna moraját várjuk, hogy megérkezzen a lakótelep fölé, de csak sóhajok jönnek. Kimaradt, aztán a televízió megmutatta, mi is történt. Öt perc múlva, váratlanul gólöröm söpör végig felettünk. Schäffer szeme Ramirez cipőorrán, a labda pedig behull – 2:1.
Egyre inkább frusztrált lesz a Nagyszombat, nem erre készültek. Mi igen!
Újabb helyzetek adódtak, négyből négy, az öltöző ajtaja bánta, de mi a tabella éllovasai vagyunk. Kimaradtak a lehetőségek, viszont ez így is vízválasztó győzelem. Fantasztikus érzés DAC-szurkolónak lenni, s látva a táblázatot, büszkeség is. Ami pedig a vendégeket illeti, „nem okoztak csalódást”, ugye mekkora dolog, hogy nekünk elegendő csupán saját magunkkal foglalkozni?! Nincs ellenfél, nincs ügyetlen játékvezetés, ha van DAC! És most van! Vida Máté, Besko siessetek vissza közénk egészségben!
(Roberto)