Csudai Peti régi NFG-s cimbora, aki szívesen meghallgat bármilyen, számara ismeretlen új műfajt, koncertet. Ami megtetszik neki, magával viszi. Az élete jelentős eseményeinél is kulcsszerepet játszott a zene, amivel együtt sír és együtt nevet. Peti éppen ma ünnepli szülinapját, töltsük a következő félórát vele és nyolc kedvenc zenéjével!
Fotó: Ugróczky István
Csudai Peti vagyok, 39 éves. Pozsonyban születtem, de 13 éves korom óta a Csallóközben élek, és ezt is tartom az otthonomnak. Jelenleg a Metransnál dolgozom, pont az idén lett 10 éve. Verseket és történeteket írok Peti irodalmi szeglete nevű Facebook-csoportomba és társaimmal együtt építem a Zelené dedičstvo – Zöld örökség nevű polgári társulás jövőjét.
Választékos zenefogyasztóként ismertelek meg, mindig különleges zenéket hallgattál és te is vevő voltál az új irányzatokra. Te hogy jellemeznéd a zenéhez fűződő viszonyod?
A zenét mindig is szerettem. Nagyon érzékeny ember vagyok, és nagyon bele tudom magam élni minden dallamba és dalszövegbe. Pár éve nincs TV-m, helyette a 2.1 hangrendszer virít kiemelt helyen ????.
Életem élményeinek nagy részére rendkívüli hatással volt és van a zene.
Emlékszel, milyen zenekarok, vagy zenei műfajok voltak rád kamaszként hatással?
Nálam sokkal inkább az a jellemző, hogy egy-egy szám fog meg, nem egy előadó. Tini koromban (mint talán máig is) az a reménytelen romantikus fajta voltam, tehát mentek a Guns N’ Rosesre a lassúzások, a filmslágerek magyarul, Presser Gábortól az Egy csúnya fiúnak is van szíve, Bryan Adamstől az Everything I Do, ilyesmiket hallgattam és szenvedtem a sötét szobámba zárva. (Haha)
Az érzelmes éned biztosan megmaradt, de milyen volt az út a máig? Milyen irányzatok jöttek-mentek az évek alatt?
Gyerekkoromban főleg a szüleim határozták meg, hogy mit hallgatunk. Az Omegától a Trombitás Frédit, meg a 100 Folk Celsiustól a Paff, a bűvös sárkányt kértük a húgommal a szüleimtől, hogy tegyék fel nekünk.
Amikor még Pozsonyban laktunk, tízévesen egy szerencsétlen biciklibaleset folytán combcsont-töréssel az ágyba kényszerültem, és a szlovák előadókból kaptam némi kóstolót. Akkor lett nagy sláger a Sestrička z Kramárov, meg a Fontána pre Zuzanu c. film.
Aztán, mikor Csallóközkürtön épült a házunk, rengeteget ingáztunk Kürt és Pozsony között. Ekkor az autóban mindenféle szólt: a húgomnak Szandi, anyumnak főleg Homonyik, Dolly Roll, Zambó Jimmy, apumnak Omega, Zorán, Koncz Zsuzsa, Vikidál Gyula, Presser, no meg a Queen. Majdnem mindegyik előadótól találtam kedvemre valót, sokat máig szeretek.
Én először egy Rod Stewart-válogatásba szerettem bele, ami kazettán volt meg, de csak az enyém volt.
Alapsuliban főleg a Guns N’ Roses lassú számai fogtak meg, mert azokra lehetett lassúzni a természetiskolában a lányokkal.
A gimis diszkós években már ott volt a Kozmix, meg a Ganxsta Zoli. Rengeteget szólt a Sub Bass Monster is a faluban a bulikon. Már nem is tudom mikor mentem át ezekről a rockra, azon belül a Tankcsapdára meg a Rómeó vérzikre.
A kommersz műfajokon kívül szívesen kóstolgatsz az underground zenékből is. Mi vitt rá arra az útra?
Bátyám, féltestvérem először punk zenekarban játszott basszusgitárosként, aztán hardcore-t “énekelt” a bulikon. Főleg a Sikítóban és a főiskolán, meg mikor Pozsonyban dolgoztam, akkor vettem részt ezeken. Ezek az amatőr koncertek mutatták meg az utat a hasonló zenéhez, és ekkor kezdtem el hallgatni a Linkin Parkot, Offspringet, Limp Bizkitet, Metallicát is.
Mikor 10 éves koromban eltörtem a lábam, apám vett nekem egy PP06-os számítógépet, hogy lefoglaljam magam, mivel nem tudtam járni kb. fél évig. Onnantól kezdve egész felnőtt koromig sokat játszottam, és a háttérben motivációként szólt a zene. Mivel bármit meg lehet unni, ha agyonhallgatod, így épp az aktuális kedvem szerint hallgattam Tiestót, Armin van Buurent, female vocal trance mixeket, de gyakran előjött a gothic rock irányzat mint pl. a Nightwish és a Within Temptation. Az exem megmutatta az AC/DC-t, ami szintén nagy hatással volt rám. Manapság jobban szeretem a pozitívan motiváló zenéket, de néha kedvet kapok egy kis retróhoz is.
Ki jelenleg a három kedvenc előadód?
ATB – sok-sok emlék köt hozzá, és mostanában körbe-körbe hallgatom. Igaz, néha kicsit depresszíven hat, de az is kedv- és lelkiállapotfüggő.
Depresszió – nagyon sokat segített a válásom után a felállásban a pozitív motiváció, amit a zenéjük és a szövegük ad.
Mátyás Bacsó – a zongoraműveit szeretem. Osztálytársam volt egy évig alapsuliban, és nagyon felnézek rá azért, amit elért. Voltaképp a szépet is általa fedeztem fel a klasszikus zenében.
Mi volt a legnagyobb zenei élményed eddig?
A 2019-2020 az NFG-s koncertek voltak azok. Én isti-bizi nem tudtam, hogy ennyi tehetség létezik az új előadók között a környékünkön. Felnyitottátok a szememet, köszönöm!
Térjünk a mixre, ami a nyolc, számodra legkedvesebb zenét tartalmazza. Milyen érzés volt összerakni, visszaemlékezni és eltölteni egy kis időt a zenével?
Fantasztikus volt! Külön köszönöm. Épp ma vagyok 39 éves, és ilyenkor amúgy is előjönnek a gyerekkori emlékek. Ez most egy csodálatos utazás volt az életemben. Nem könnyű kiválasztani azt a 8-at, mivel rengeteg zenét szeretek.
ÜZENET A MIXHEZ:
A zene a barátod, aki veled sír, veled nevet. Felemel, ha rossz a kedved, és segít elengedni magad, ha épp arra vágysz. Néha a csend a jó, mert akkor tudsz csak igazán elmélyedni saját gondolataidban, de ha egy jó barátra vágysz és épp nincs senki, aki meghallgatna, akkor általa érezheted, hogy más is érezte már ugyanazt, amit te, és lám, milyen alkotás lett belőle! Próbáld mindig kihozni a maximumot az aktuális lehetőségeidből, és hidd, hogy képes vagy elérni bármit, amit szeretnél, ha teszel érte!
A MIX:
TRACKLIST:
1. 100 folk Celsius – Paff a bűvös sárkány
2. Homonyik Sándor – Sose búcsúzz el
3. Kaoma – Lambada
4. Kozmix – Kozmix a házban
5. Depresszió – Egy életen át
6. Road – Sokkal jobb jónak lenni
7. ATB – Behind
8. Tiesto – In my memory