NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
Itt az ideje egy kicsit könnyedebb témának, vagyis nem könnyedebb lesz, csak vírusmentes. Csaknem vírusmentes! „Februárban szárazon” címmel kampány indult, melyben arra ösztönzik az embereket, hogy egy hónapig ne fogyasztjanak alkoholt. Nem szeretnék sem jó, sem rossz példával fellépni, de én az ilyen „Ne borotválkozz novemberben” nevezetű akcióban sem szoktam részt venni, így ezt a száraz februárt sem tudom megígérni. Állítólag az országban minden 15 éven felüli lakos átlagosan 11 és fél liter alkoholt fogyaszt évente. A kampány arra irányul, hogy felhívják az emberek figyelmét az alkohol káros hatására.
Szlovákiában most először kerül sor ilyen felvilágosító akcióra, más országokban már bevett szokás, és főleg az alkoholfüggőség leküzdését hivatott segíteni. Ismét a saját észjárásom után megyek: hosszú téli estéken – pláne ha az ember átfagyva pottyan be a 12 órás szolgálatból -, jólesik egy pohár forralt bor. Természetesen egy bögre tea is! Itt van még a kedvencem, amit nem bizonyított semmilyen tanulmány, csak az én agyamból pattant elő: ha a kézfertőtlenítő folyadék megöli a vírus apró részecskéit a kezemen, akkor bizony a torkomban sem éli túl az a „baci”, ha egy stampedli jobb fajta röviditallal leöblítem azt.
Bizonyára ez a kampány azoknak hasznos, akik nem bírják megállni, hogy ne igyanak rendszeresen, és a mértékkel is gondjuk akad.
Mikor, ha nem most, hiszen a kocsmák már több mint egy hónapja zárva tartanak az egész országban, így Dunaszerdahelyen is. Igaz, boltban is vehetünk alkoholt, de egy réteg arra esküszik, hogy a kocsmában jobban ízlik például a sör. Pohárból vagy korsóból, a törzsvendégeknek pedig saját korsójuk is van. Korábban már írtam a kávézási szokásainkról, most a száraz február kapcsán jutott eszembe, miből iszunk manapság üdítőt, vagy éppen bort. Nyilván a legtöbbünk megadja a módját, minden italnak megvan a saját pohara. Én például szeretem eljátszani, hogy értek a borokhoz, amint kihúzom a dugót az üvegből, megszagolom. Valójában nem tudom miért, egyszerűen ezt láttam a filmekben. Ha most magára ismert kedves olvasó, nincs oka elpirulni, ilyenek vagyunk szerintem mindannyian.
A pohár formája és alakja adja meg, borra, vagy pezsgőre teremtetett, de a retró készletben ott vannak még a talpas féldecis poharak is.
Vagy éppen a mustáros poharak, a mai fiataloknak talán elképzelhetetlen, de egykor a mustárt még rendes kétdecis pohárban is árusították, műanyag tetővel. Ha kiürült, nem dobtuk el, hanem elmostuk, majd évtizedekig tovább szolgált minket. Mintás, avagy teljesen átlátszó, az ügyesebbek egész szettet állítottak össze az idők során, amit aztán a konyhakredenc üveglapja mögé állítottak ki.
Ugyanilyen vékonyfalú poharakat egy- és kétdecis változatban „készen” is lehetett kapni, talán még ma is árúsítanak hasonlót, nem tudom. Sárga málnára és borra is egyaránt megfeleltek. Az egyik nagyimnak várak voltak minta gyanánt rajta, míg a másiknak versrészletek, de akadt a „No, megállj csak” című szovjet mesék főhőseit ábrázoló is. Tudják, az a trapézgatyás farkas, csíkos izompólóban, akinek mindig túljárt az eszén a nyuszika. Emlékszem még egy ilyen versrészletre, fordítása nagyjából így hangzott:
Janó, ne igyál vizet, mert az csak a károdra válik, igyál inkább bort, abban van az orvosság!
Sokáig őrizgettem, amolyan családi örökség volt, szerintem mára elég értékes lenne. Legalábbis az eszmei értékét emelné, hogy a legtöbb boltban tiltólistán vannak a poharak. Na, megint ott lyukadunk ki, ahol nem szeretnék.
Egyetlen hátrányuk, hogy mikróban elpattannának, de abban az időben nem voltak ilyen gondjaink, mivel azt sem tudtuk, mi az a mikró.
Voltak továbbá talpas sörös poharaink is, nem ez a mostani gömbölyded formájú, hanem hosszúkás, igazi „szocis” mintájú. Ilyennel sem találkoztam mostanában, igaz, mostanában a kocsmárossal sem futottam össze…
Önnek is volt ilyen „újrahasznosított” mustáros pohara, vagy még meg is van? Esetleg egy képet kérhetnék róla kommentben?