Két szerzőnk, Sipos Janka és Kovács Andrea (Këri) hónapról hónapra ír egy-egy verset ugyanarra a témára. Ezúttal olvassátok el Këri őszelő versét, majd ne mulasszátok el meghallgatni sem, teljesen más élmény!
Kovács Andrea (Këri): Levélhullás
A homályra gondolok, és az ősz jut eszembe,
porladó madárcsontváz egy pad alatt,
avart rúgni, zsongva, zizegve,
szemlélni a részt, ami harsányzöld maradt.
Őszbe könyököl az ablakkeret íve,
túlélnie kell, ez talán nem is kevés,
esővel öntözi a hamuszürke égbolt,
egyre vacogósabb a hajnali ébredés.
Betakar a sűrű csend, fülemben
levélroppanások visszhangzanak,
úgy rejt el a köd, mint suhanó
macska-árnyékot, egy lámpaoszlop-alak.
Éjjelente őrzöm a fagyott pocsolyákat,
és földeket, amin keresztülfut a dér,
megrázkódik olykor a langyosodó táj,
ahogy a hideg beljebb és még beljebb ér.
De megmaradnak a gyökerek addig,
míg sáros köpenybe öltözik a reggel,
meleg teát kortyol, kiegyezik netán
egy megfakuló ívű, arany-sziluettel.