FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Picit elhagyjuk a kényelmes csallóközi vizeket és két interjú erejéig átevezünk a Kis-Dunán. Rengeteg szurkoló jár akár Nagyfödémesről, akár a Mátyusföld más részeiről DAC-meccsre, köztük Vadkerti Zoltán is, aki többedmagával autóba pattan, és irány Dunaszerdahely, vagy éppen Poprád. Mindenhova követik a csapatot és lelkes szurkolói a sárga-kék klubnak. Ahogy ő mondja: „Semmi sincs olyan messze, ha van célod, mi úgy megyünk, hogy kirándulunk egyet, és a csapat mellett állunk minden esetben” – adta magát a szituáció, éppen a stadion környékén sétáltunk, amikor Zoliék megérkeztek a Szered elleni meccsre, jóval a kezdés előtt. Persze tudatosan sétáltunk arrafelé, hiszen korábban egyeztettünk, leülünk, megiszunk valamit a Csicsónál, közben pedig elbeszélgetünk. Ezen beszélgetés első epizódját tartja kezében kedves olvasóm, én kérdezek, Zoli válaszol:
Beszéljünk a kezdetekről Zoli, az első emlékem veled kapcsolatban itt van előttem még mindig, az idősebbik Roman Sablerral látlak a DAC-stadionban, aztán meg a B-középben is…
Mindig is érdekelt a foci, akár nálunk otthon Nagyfödémesen, akár másutt. Dunaszerdahelyen akkor voltam először DAC-meccsen, amikor a Sabler „gyerek” ide igazolt. Roman édesapjával jóban vagyok, ő tűzoltó, én önkéntes tűzoltó vagyok. Sokat jártunk együtt mindenfelé, aztán egy alkalommal a DAC-stadionba is eljöttem. Sok nagyfödémesi szurkolója van a DAC-nak, jó ideje a Varga Lacival járok minden mérkőzésre. Már 2014-ben is ismertük egymást, de abban az időben még külön utaztunk. Kb. a következő szezon felénél csatlakozott hozzám, azóta nem azt mondom, hogy minden meccsen ott vagyunk, de igyekszünk odahaza és idegenbe is elkísérni a csapatot, a lelátón szurkolni a DAC-nak.
Az öreg stadionban a B-közép szélén álltam, jól emlékszel. Most a C2 szektorba szól a bérletünk. Szeretünk időben elindulni, volt, hogy a DAC autóbuszát is leelőztük, Zsolnán például a stadionnál integettünk a fiúknak, mikor megérkeztek.
Megállunk az úton, megiszunk egy kávét, egy meccsnap erről is szól. Nemcsak a focit kedvelem, ahogy mondtam, általában a csapatsportokat, mint a hoki vagy a kézilabda például. Szerdahelyen persze a közeg is megfogott, a szurkolás, már ami azelőtt volt szurkolás, nem ez a mostani.
Úgy vettem észre, te vagy a falkavezér a társaságban, ha lehet így mondani. Vagyis szóljon a kérdés másképpen: ha sofőr kell a nagyfödémesi brigádnak, rád lehet számítani?!
Ha nem is falkavezér, de tény, hogy javarészt én vezetek mindenhova. Nem iszom, megmondom őszintén, nem is érzek késztetést rá. Meg az is közrejátszik, hogy nem szeretek másokhoz alkalmazkodni, az, hogy én legyek a „závozník”, csak kínlódnék, a lábam is megfájdulna, szóval szívesebben vezetek. Elmentünk még Bajorországba is az Audi kupára, odafelé ketten vittük az utat, visszafelé magam. Ha én adom a szavam valamihez, akkor ahhoz tartom magam. Ha azt mondom, megyünk meccsre és valami közbejön, annak tényleg nyomós oka kell, hogy legyen. A családban kell valaminek történnie, persze ne történjen!
Jelen pillanatban a jó társaság miatt vagyok a C2-ben, nem is mennék vissza a B-középbe. Ahhoz valami komoly dolog kéne, mert sok mindenben nem egyezik a véleményünk. Nyitrával játszottunk kint, és egy öreg úr felvette a telefonját, mert valaki éppen hívta őt. Megrohanták, szinte meg akarták verni, azt hitték, kamerázik. Aztán mit ad Isten, ugyanez a tag, aki szóvá tette az öregnek, hogy mit csinál, Zsolnán magát videózta meccs közben. Az rendben volt?
Említetted, hogy nem mennél vissza a B-középbe, minek kellene történni, hogy mégis meggondoljad magad?
A covid alatt sikerült bejutnunk a stadionba, megmondták, hogy nem lehet bevinni italt, sem a kerítésen beadni. Ez volt a feltétel, el kellett fogadni. Erre a B-közép kivonult meccs közben, mi meg ott maradtunk húszan. Akkor nagyon megharagudtam a kemény magra, de volt más is korábban. A „Minden tótnak k***a az anyja” rigmus például.
Magyarnak tartom magam, ugyanakkor tudom, mennyi szlovák ismerősöm él-hal a DAC-ért.
Volt szlovák barátnőm, aki járt velünk mindenhova, nem tudom, hogyan állt volna a szája, ha érti, mit kiabálnak a drukkereink. Természetesen nem szerettem volna lefordítani neki. Sok szlovák szurkolónk van, akiket zavarnak az ilyen buta szövegek. Legutóbb Poprádon is „bemutatkoztunk” sajnos.
Legyen Ria-Ria-Hungária, semmi gondom vele, szóljon a Himnusz és énekelni fogom együtt a stadionnal, de nem kéne lesüllyednünk a nagyszombati szurkolók szintjére. Éppen azt kéne megmutatnunk, hogy mi többek vagyunk, intelligensebbek. Minden stadionban akadnak konfliktusok, tűnjünk ki azzal, hogy nem vesszük fel a kesztyűt. Sok az utálkozás köztünk is, ha látnék egy kis igyekezetet a lelátón, ha lenne egy normális cápónk, aki fejben is ott van, sok minden másképp alakulna talán. Tudom, van az a mennyiségű szesz, de te sem vetetted meg Roberto, volt azért itt-ott „kilengésed”, mégis respektáltak. Ha azt mondtad valamire, hogy az zöld, akkor az zöld volt!
Hatalmas a megosztottság köztünk jelenleg. Van akármennyi csoport, nem állnak össze, mert az egyik a Fradinak szurkol, a másik az Újpestnek. Barátom, te, ha Szerdahelyen vagy, akkor gyere sárga-kékbe és szurkolj a DAC-nak! Kellenének valami akciók, amivel odavonzza a fiatalokat magához a fanklub.
Mit tudom én, zsákbafutó verseny, ha felhívsz, hogy Zoli gyere segíteni, biztosan nem mondok nemet. Ha pedig megszűnt a fanklub, akkor ki kell állni és megmondani, srácok, nem úgy alakultak a dolgok. Ebből értene az ember. Néha annyira érinthetetlennek képzelik magukat egyesek, mintha egy buborékban élnének, ahol rajtuk kívül nincs senki más, csak ők. De ez a buborék egyszer elpattan. Ugyanaz a kommunikáció hiányzik, ami a klub felől sincs meg.
A klub amatőrizmusa adta az okot a vitára a kabala miatt is. Nem vonták be a szurkolókat, ahogy az új címer ügyébe sem. Nem azt mondom, hogy zavar az új logó, a klubtulaj fizet, neki szava van, de kéne picit a szurkolók felé is nyitni ezekben a dolgokban. Ha megkérdezik az embert a Mangalaciról – amivel még azonosulni is tudna valaki, mert hát mezőgazdaságból, meg állattenyésztésből éltek itt mindig az emberek. Csak kinek és hogy magyaráznánk el, hogy minket emiatt a többi klub szurkolói kikezdnének, mi lennénk a magyar disznók?
És a meccsek, meg a játék, mert hát a foci az alapja az egésznek. Mond az ember ezt-azt, másnapra megbánja. Másnap már a következő hétvégét várja, pedig előző nap még a pokolba kívánta az egészet.
Semmi sincs olyan messze, ha van célod, mi úgy megyünk, hogy kirándulunk egyet, és a csapat mellett állunk minden esetben. Ami pedig a szurkolótábort illeti, sok szép koreográfiát hoztak össze, ezért le a kalappal előttük.
Én önkéntes tűzoltóként intézkedtem versenyek ügyében, tudom mivel jár megszervezni valamit, még ha csak tíz embert kell elhívnod a szabadidejében. Tudom mennyi munka van benne…