Amikor felvetődött Keri és köztem, én kifejezetten örültem az ötletnek, hogy írjunk szonettet. Már régebben is próbálkoztam ezzel a gazdag hagyományú műfajjal, hozzám mindig is elég közel álltak a különböző kötött formák. Szeretek „gúzsba kötve táncolni” – bár Kosztolányi a műfordítást jellemezte így. Szeretem, ahogy a rímek egymásba folyva hömpölyögtetik a szép, szabályos sorokat. Mi viszont, hogy vigyünk egy kis csavart a történetbe, úgy döntöttünk, hogy ez esetben szabad szonettet fogunk írni, s végülis megszületett a Súrlódás. Hogy miben, mennyiben kapcsolódik a klasszikusan szerelmes tematikájú szonetthagyományhoz, azt pedig már rátok bízom.
Sipos Janka: Súrlódás
A súrlódástól megsérül anyagom.
Felfeslek, és rojtosra dörzsölődöm.
Hajlataim mindig fényesre kopnak,
megmakacsolják maguk foltjaim.
Igaz, magas hőfoknak ki sem tehetsz,
mert színem vesztem mindjárt, s összeugrom.
És amilyen nehézkesen száradok,
gyűrődni ugyanolyan könnyen szoktam.
Felveszel: valami mindig szúr belül.
Bepirosodik a bőr, vakarózol,
de ha ollót fogsz, nem találod okát.
Még csak nem is állok jól neked. Amit
rejtegetnél, mindig kiteregetem.
Sohasem értettem, hogy miért szeretsz.
