NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL, FOTÓK: SZERZŐ
Vigyázat, potyog a vakolat vagy a csempe, esetleg mindkettő! – gyakorta olvashatóak épületek homlokzatán ilyen és ehhez hasonló feliratok. Régebbi építésű, de akár viszonylag újszerű objektumokon is egyaránt előfordul, hogy az időjárás viszontagságai – a hideg és meleg évszakok állandó változása – miatt megbomlik a falak külső rétegének struktúrája. Amíg csak a festék repedezik meg és pereg le, legfeljebb esztétikai problémával állunk szemben. A gond ott kezdődik, amikor a festés alatti pucolás esetleg a csempe kezd elválni, nem ritkán nagyobb darabokban. Ez már nem csupán a szépérzékünket bántja, hanem balesetveszélyes is.
Úgy néz ki, az a bevett szokás, hogy ahol a tulajdonosok vagy az épület fenntartói elhelyeznek ilyen figyelmeztető táblákat, ott hosszabb távra „terveznek”. Ergo, nem áll módjukban kijavítani a hibákat, mert nincs rá anyagi keretük.
Esetleg azért, mert nekik ez a „jól van az úgy” kategória, holott a boltok forgalma és a bérletek nyereségből talán futná másra is, nem csupán a vezetők saját vagyonának gyarapítására. Persze országos problémával állunk szemben, amikor például a hetvenes, nyolcvanas években épített lakótelepi szocreál kocka vagy modernista stílusú, vasbeton szerkezetű bevásárlóközpontokról beszélünk. Panelrengetegi jellege miatt az „észak kettőt” némi túlzással nevezhetnénk akár a város „Pozsonyligetfalujának” is, hiszen hasonló korban és ugyanazon céllal jött létre mindkettő.
Dunaszerdahelyen az Észak II. lakótelepen az ott élők már megszokták, hogy a lényegében két különálló és csak az emeleti áthidalással összekötött vasbeton – monstrum hozzá tartozik életterük mindennapos kepéhez.
A bevásárlóközpontot itt erősen idézőjelbe tenném, ugyanakkor nem vitás, hogy a lakótelep építésének idején a kor követelményeinek megfelelő szolgáltatások és boltok elégítették ki a lakosság akkori igényeit. Hasonló, a múlt rendszerben épült objektumokat találunk a nyugati – és a keleti lakótelepen is. Közös kapocs köztük az építtetőjük, vagyis a Jednota fogyasztási szövetkezet. A hazai üzletlánc mind a mai napig fenntartja élelmiszerüzleteit bennük, miközben az évtizedek során az ingatlanok további helyiségeiben már többször is kicserélődtek a boltok bérlői, valamint a szolgáltatások profiljai. Nem ritka az sem, hogy egyes részlegek évekig üresen állnak, a vandálok és a hajléktalanok megszaporodó kézjegyével ellátva.
A graffitik, falfirkák és betört kirakatok látványa párosul az épületek általánosan lepukkant jellegével, akik pedig nem ismernék kalandos történetüket, joggal vélnék teljesen elhagyatottaknak.
Holott ez egyáltalán nem fedi a valóságot, hiszen a lakótelepi életforma egyszerűen megköveteli, hogy a mindennapi pékáruért, felvágottért ne valamelyik külföldi tőkéből létesült szupermarketlánchoz szaladjunk, hanem csak „ide le a sarokra”. De az iskolák közelsége miatt mindennapos látvány a diákok hada is, akik szintén itt szerzik be elemózsiájukat vagy üdítőjüket. Majd fittyet hányva a figyelmeztető táblákra, éppen a „veszélyes zónában”, a kiszámíthatatlanul potyogó csempék alatt lakmároznak.
Bizony a kétes alakok által hátrahagyott szemetet, üres italos üvegeket és dobozokat néha a tanítás után itt feloldódó ifjúság is gyarapítja.
Mind közül a legnagyobb elánnal talán a nyugati lakótelepen 1986-ban átadott, Merkúrként ismert objektumot „ostromolja” a szomszédos alapiskola apraja-nagyja. A nyugat egyelőre csak az égtájat jelenti a dunaszerdahelyi „nyugaton”, hiszen a komplexum amúgy is szomorú látványú külalakja környezetében sokszor hetekig halomban áll az „ottfelejtett” szemét és a fél méteres burjánzó gaz. Félreeső helyeit pedig toalettként használják az életvitelszerűen, sötétedés után ott tartózkodó hajléktalanok.
Vigyázat, potyog a csempe és a vakolat! Oké, de meddig fog potyogni?
A kisebb és korábbi építésű élelmiszerüzleteit ugyan korábban felújította az üzletlánc, de ezen említett lakótelepi monstrumok ráncba szedése valószínűleg még várat magára. Az állagmegóvási szándék jeleit az „észak kettőn” a felső szint erkélyei és az azokat összekötő lépcsők, valamint az áthidalás tartós aládúcolásával nyomon követhetjük, de legutóbb például a kritikusabb helyeken a csempéket is leverték. A feltehetően megelőző jelleggel elvégzett munkálatok után, csempék híján immár a puszta falakat bámulhatják a vásárlók, vagy éppen a postára igyekvők.
Továbbá az sem elhanyagolható, hogy mind az északi, mind az nyugati lakótelepi központban egy-egy gyermekek által kedvelt és gyakran látogatott játszóház rendezkedett be.
A letűnt rendszer néma őrei a konkurenciaharcban minden bizonnyal nem vehetik fel a versenyt a multikkal, viszont a város lakossága ettől még megérdemelné az egy fokkal kulturáltabb környezetet!