FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az esztendő első hazai mérkőzése zárta az alapszakaszt, immár különösebb megszorítások nélkül a lelátókon. Mennyi néző lesz – kérdezte a találkozó előtt egy kedves barátom, mire rávágtam: gyenge 4 ezer. Nos, pontosan 4076 DAC-drukker váltott jegyet, s itta repohárból a sörét. Alig tévedtem… Mondjuk nem mindenki sörözött, ez tény, de az is tény, hogy a megengedett maximális nézőszámhoz kétezren még hiányoztak. Nem a nyavalya miatt, nem is az oltás hiánya miatt, mostanság a 4 ezer néző a realitás.
Nem forgott veszélyben a felsőházi státuszunk, mégis egyfajta győzelmi kényszer uralkodott az öltözőben, hiszen az elmúlt két forduló nem éppen úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. A sárga-kék szurkoló viszont sosem kizárólag az eredmények és a játék képe alapján ítélkezik. A foci ismét hazatért Dunaszerdahelyre, ez pedig, ha nem is focilázat, de hőemelkedést biztosan generált. Általános frázisok tudom, csak sajnos figyelembe kell venni, hogy itt normál esetben tízezer néző tombolt volna a lefújást követően.
És az a tízezer néző mit sem törődött volna azzal, hogy a kilencven perc eseményei nem tükrözik a 3:1-es végeredményt.
Az álomszerű rajtot követően megzavarodtak a „Sosonok”, és Krstović gyors gólja után tíz perc alatt eldönthettük volna a mérkőzést. Nem így alakult, s bár a győzelmet azt mondják nem kell megmagyarázni, számomra érthetetlen módon Pedro mester mégis megtette:
Nagyon örülök az eredménynek, szükségünk volt rá, akárcsak a szurkolók támogatására. Fiatal játékosainknak szüksége volt arra, hogy mögénk álljanak a drukkerek. Nagyon büszke voltam a csapat mentális erejére, főleg, amikor 1:1-es állásnál újra megfordítottuk a meccset. Nem jó érzés, ha fütyülnek a szurkolók, de ez is a futball velejárója. Ezt el kell fogadnunk. A csapatban sok olyan játékos van, aki most játssza első teljes meccseit a felnőttek között. Nem könnyű, ha veszítünk, de a vereség után sem mi vagyunk a világ legrosszabb csapata, akárcsak egy győzelem után sem mi vagyunk a világ legjobb csapata. Meg kell találnunk az egyensúlyt. Ez egy hosszú folyamat, nem megy egyik napról a másikra, de fokozatosan építkezünk. Ezeknek a játékosoknak időre van szükségünk. Tudom, hogy a mai, közösségi háló uralta felgyorsult világban mindenki azonnali eredményekre számít, de vannak olyan folyamatok, melyeket egyszerűen nem lehet átugrani. Sok jó játékosom van, és mindegyikükkel egyformán számolok. Ma mind örülünk Krstović teljesítményének. Nagyon keményen dolgozik, van benne potenciál és minőség. Nagyon hasznos a klub számára, és nem minden nap történik meg, hogy egy 21 éves játékos mesterhármast szerez. Megérdemelte!
Elnézést, hogy az egész nyilatkozatot idebiggyesztettem, de kiragadni ebből a szövegkörnyezetből két mondatot ugyanolyan badarság lett volna, mint elhinni, hogy minden rendben lesz, csak mert 3:1-re győztünk. Ismerjük a Zsolnát, tudjuk, hogy az egyik legjobb, ha nem a legjobb partnerünk a támadófociban. Építkezni, összeszokni, megtalálni az egyensúlyt, azonnal eredményeket várni – „nem is értem”, miért olyan türelmetlen a szerdahelyi drukker folyton?!
Bocs ezt nem ide…
Tisztelt tulajdonos úr, sportigazgató úr, ha mi folyton építkezni fogunk, sosem készül el a házunk. Ha a szomszédtól kérünk hozzá téglát, azt vissza kell egyszer adnunk. Legyünk türelemmel? Talán majd az egyik szobában meghúzzuk magunkat, azt esetleg ki is tudjuk fűteni, munka után meg berakunk egy filmet a lejátszóba, ami alatt álmodozunk a szép új jövőnkről és a sikereinkről. És talán majd jövőre, vagy azután… Oké, legyünk környezettudatosak, vegyünk sálat, igyunk, együnk, fogyasztjunk…
A rájátszás következik, s ha idén nem lesz meg Európa, senki sem fog eret metszeni. Legfeljebb a klub esik el a rajtpénztől, de ugye nem csak ez lenne a motiváció?
Nem jókedvében fütyül a nép, szeretne szórakozni is, kikapcsolódni, jó focit látni. Persze, ez a négyezer mindig meglesz, mert van, akiket a hűség kötelez. Jaj, csak nehogy úgy tűnjön, hogy nem örülök a győzelemnek, már hogy a fenébe ne örülnék Krstović mesterhármasának, a harmadik gól előtti gyönyörű akciónak meg a fejesnek. Bumm, berakta! Egész héten át, csak terád gondolok, újra meccsnap van, hát útnak indulok…
Sárga-kék a szívem, mert így születtem én!
DAC 1904–ZSOLNA 3:1 (1:0)
Gól: Krstović 3x
DAC: Ricardo – Pinto, Kružliak, Muhamedbegovic, Davis – Andzouana (58. Veselovský), Nebyla (78. Dimun), Balić, Sharani – Hahn (69. Andrezinho), Krstović.