FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A hétközi fordulót követően sokunkat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta: vajon miért nem tudunk mindig úgy focizni, ahogy azt tettük Pozsonyban? Focizni, de főleg küzdeni? – felismerésünkbe már-már némi düh és frusztráció is vegyült. Mese nincs, a mi házunk, a mi várunk! Otthon meg kell mutatni a csapatnak, hogy melyik úton haladna tovább, tetszetős játékkal, na meg gólokkal ki kell szolgálnia a nagyérdeműt! Valljuk be, komoly elvárásokkal néztünk szembe a Nagymihály elleni mérkőzés kezdő sípszója előtt…
A margóra: Közben Guľa mester a Šport napilapban az európai búcsút követő motivációvesztésről beszélt, nyíltan rámutatva, hogy pár játékosunk fejben talán már máshol járhatott. Kb. így: amíg ment a szekér, nem volt gond a koncentrációval, majd kiestünk és jött a nagyszombati mérkőzés… – tudjuk, hogy végződött, azt is, mit (nem) fociztunk a Trencsén ellen. Ezután a mester keményen „becsapta az öltöző ajtaját” a srácok előtt, így utaztunk Pozsonyba. Mentális fáradtság? – meglehet, de inkább úgy mondanám, egy frászkarikát. Rafináltak ezek a fiúk, mint a kristálycukor, persze tisztelet a kivételnek. Nyilván azt is elfogadom, hogy ne szóljak bele, mert annak idején még a rúdra is nehezen másztam fel. Duci kisgyerek voltam, inkább csak a szívem vitt előre, akarom mondani, felfelé. Ezért kéne a hazai nevelés, minél hamarabb, annál jobb, de már tegnap is túl késő volt!
Levonva a tanulságot, Nagymihály ellen 5 gólt vártam, meg a vendégek címerállatának fejét! Tessék szépen felszántani az amúgy is cserére váró gyepet kedves „profik”, s ha kell, csúszni-mászni!
Nos, csúsztunk is, másztunk is, botladoztunk eleget, viszont a teljesítményünk, azt hiszem, messze elmaradt az elvárásainktól. Persze egy dolog az elvárás, egy másik pedig a realitás, hiszen a „kisördög” éppen ilyen forgatókönyvvel kopogtatott nálam. Mivel bízni akartam, vagyis bízni szerettem volna, így messzire eltessékeltem őt magamtól. Olyanokkal jött, hogy majd a vendégek beállnak védekezni és nehéz lesz feltörni a masszív falat, szokásos történet. Meg hogy a Száraz Benji sokkal jobb kapus annál… Aztán ellentámadásból néha elfutnak a keletiek, és retteghetünk, mert képtelenek vagyunk egy épkézláb helyzetünket gólra váltani. Hol az önzősködésünk, hol a túl steril körömpasszaink visznek már a sírba, melyekkel a végtelenségig szeretnénk kimaxolni a támadásainkat – de, ahogy anyám szokta mondani csallóköziesen:
„Úzky profil”, vagyis keskeny profil, tehát nincs rá nagy esély véghezvinni. A nép meg egyre fogy…
Chilinek volt anno egy DAC-os rovata, ha jól emlékszem Arculat keresése címmel, még a Hílekék idejéből. Talán páran még emlékeznek rá a vájtfülű focikedvelők közül. Most is ezt tesszük, arculatot keresünk, de nemhogy évente, mi egy szezonon belül többször is az arculatunkat keressük. Az arculat kialakítása egyet jelentene az állandósággal, a folyamatossággal, hogy két vagy három egymást követő mérkőzésen ugyanúgy játszunk, ugyanolyan pocsékul, de jobb esetben ugyanolyan jól. Hogy fazonja legyen a csapatnak, mert az nem járja, hogy szinte alig voltunk képesek valamit is átmenteni Pozsonyból Szerdahelyre. Győztünk, megszereztük a három pontot, de a játékunk csak a: nesze semmi, fogd meg jól! Egy hullámvasúton utazunk…
Másrészről igen, örülni kell az újabb győzelemnek, melyet fejben valószínűleg nem sikerként könyvelünk el, hanem amolyan kiszenvedett pozitív eredménynek.
Mindent bele! S ha már kimérgelődtük magunkat a gyatra bírói ítéleteken, úgy vélem, ezúttal illő lenne felkeresnünk egy templomot, és hálát adnunk az Úrnak. A vendégek meg nem adott góljánál bizonyára volt kontakt, és csak én nem láttam semmit. Ami pedig Krstović gólját illeti, azt hiszem, mindenki sejti, mire gyanakszom…
– Köszönöm a szurkolóknak, hogy támogatták a fiúkat annak ellenére is, hogy a mai teljesítmény nem volt átlagon felüli… (Adrián Guľa)
A góltól felszabadulva megtartottuk a minimális előnyünket, majd egy kis időre búcsút intettünk arénánk Fortuna Ligás kalandjainak. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a szentély sarkainál sok ismerőssel futok majd össze a gyepcserét kémlelve – mi már csak ilyenek vagyunk, na. Kedden kupameccs, akkor is: Csak a DAC!
Utóirat: Isten éltesse a mester édesapját!
DAC 1904–NAGYMIHÁLY 1:0 (0:0)
Gólszerző: Krstović.
DAC 1904: Petráš – Alex Pinto (58. Blackman), Brunetti, Muhamedbegovic, Andzouana (74. Nicolaescu) – Veselovský, Kalmár (58. Nebyla), Káčer – Szánthó, Krstović (87. Dimun), Ramadan (74. Ciganiks).