FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Kezdeném azzal, hogy győztünk! Egy nagyon fontos meccsen, szép gólokkal letaroltuk a Nagyszombatot, s így a bajnoki címért folyó küzdelem a továbbiakban már csak kétismeretlenes egyenlet. Tegyem hozzá: senki, ismétlem, egyetlen DAC-szurkoló fejében sem fordulhat meg, hogy a bajnokság legnagyobb favoritja nem a dunaszerdahelyi csapat. Függetlenül attól, mennyien pályáznak az első hely megszerzésére. Kezünkben a sorsunk – ezzel a kifejezéssel úgy vélem, még nagyon sokszor találkozunk a továbbiakban. Besztercebánya után ezúttal is éltünk a sors adta lehetőségünkkel…
Másodjára, ami viszont szemet szúrt, hogy a szabadrúgásainknál hiányzott a mostanában nem kicsit (általam is) kritizált Kalmár Zsolti. Gyors egymásutánban három értékelhetetlen szabadrúgást végeztünk el. Abból a háromból az egyiket tuti benyeste volna KáZsé a vinklibe. Nos, ilyen a foci, és ilyen az élet is. Folyton azt hiányoljuk, amink nincs, vagy akink éppen nincs. Esetleg mert elengedtük vendégjátéka? Igen a Balićra gondolok…
Persze gyarló lennék, ha egy ekkora győzelem után csak a hibáinkkal foglalkoznék. Minek is tenném?! Ezeket a sorokat az öröm mámora kell, hogy átitassa.
Elvégre a hibák a focihoz tartoznak. A vendégek trénere nem győzte hangsúlyozni: a hibáik miatt szenvedtek vereséget. Azért mi is ott voltunk ám Mišo! Nem mellesleg, azok a hibák kikényszerített botlások voltak. Olyanok, melyeket korábban mi sem aknáztunk ki ilyen hatékonysággal. Könyörtelenül lecsaptunk a labdákra, majd három gyönyörű gólt szereztünk. Szerintem Weisz Misi bácsi mostanában mosolyoghat odafent, ha rápillant a tabellára. Az ő karakán stílusával pedig éppen fogadást ad a DAC mennybéli csapatának.
A napokban gyakran gondolok Rájuk, mert hát a bajnoki cím tényleg elérhető számunkra. Soha ennyire közel nem voltunk még hozzá. És mert megihletett egy DAC-grafika…
Ők is ezért küzdöttek annak idején, a DAC-ot előkelő helyre repíteni, fel a csúcsra. Nekik nem sikerült, de nélkülük nem vettük volna a kezdeti akadályokat sem. Ezúttal pedig álljon itt egy idézet azoknak is, akik inkább elengedtetnék velem a múltat:
„A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet.” (Jókai Anna)
Nosza, egyszer s mindenkorra egyenlítsük ki a „tartozásunkat”! Ha már a besztercebányai általános kritika után bebizonyítottuk, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Tetszenek tudni, én érzelemből írok és előszeretettel evezek akár szentimentális vizekre is. Hogy a sikert még mélyebben és meghatóbban éljem meg – s adjam át –, a kudarcokat pedig kellőképpen megsirassam. Attól tartok, májusban így is, úgy is könnybe lábad majd a szemem.
Persze jobb lenne, ha azok a könnyek valójában az öröm könnyei lennének!
Az első gólunk után – de a többinél is – mérhetetlenül imponált az az „őrült” öröm, ami Bíró Tomiból felszabadult. Igaz, gyermeki öröm! Szenvedély… Várom már azt a májusi meccset, amikor megint olyan szívhez szóló ünnepi beszédet írsz Tomi, akárcsak a stadionbúcsúztatóra írtál. Írtatok. Nyilván semmit sem szabad előre elkiabálni, de túlontúl kishitűek se legyünk. Helyénvaló az egészséges önbizalom…
Apropó, ha már az egész stadion részint abból áll, hogy: XY elkérhetném-e a mezed? Akkor most szögezném le, hogy a bajnokavató után én a Tomi mezét kérném el, ha lehet.
De egyet meg kell, hogy ígérj: olyan hangosra rakod majd a hangerőt, hogy mindenki hallja, akinek hallani kell, a: We Are The Champions! nótát. A fater is, meg a többiek… Persze azok is, akik szerint csak „megvettük” a trófeát. Azok szerint, akik évről évre így csinálták, de mások szemében a szálkát is, sajátjukban a gerendát sem látják meg. Az ilyen játékvezetők is, mint a mostani, aki szemrebbenés nélkül kirúgását ítél szöglet helyett. Pedig megpattant, spori!
Viszont Isten nem ver bottal, jól eltalálta őt a labda. Tökre pontos volt…
Ramadannak a kezdőben a helye, úgy kevert az a gyerek, cikázott a spartakosok között. Ott ki hibázott, Mišo? Meg aztán eléggé bokára mentetek, nemde? És mi lett volna, ha Krstović nem annyira önző? Merthogy még mindig az, csak ki merné megszólni, amikor Besztercebányán viszont normát szakított?! Blackman beadja, Gavrić befejeli. Káčer rátűzi húszról. Szánthó még ennél is messzebbről, külsővel, kiflit formázva. De szép gólok voltak! Tűzijáték, álljatok fel! Az éjjel soha nem érhet véget…
Üzenem Pozsonyba, hogy még mindig négy pont a különbség, és a válogatott szünet alatt ez nem is fog változni.
Jaj, de kárörvendő (is) vagyok. 17 meccs vereség nélkül, új klubrekord. 7390 néző, tavaszias időjárás, parádés hangulat. Okos, taktikus játék. Hogy ki volt meccs embere? Szerintem Blackman… Szerinted? A vadászat elkezdődött, várjuk a trófeákat. Azt a csillogósat is! Mi vagyunk a sárga-kékek!
DAC 1904–NAGYSZOMBAT 3:1 (1:0)
Gólszerzőink: Gavrić, Káčer, Szánthó
DAC: Petráš – Pinto, Risvanis, Kružliak, Andzouana – Káčer, Dimun, Ramadan (82. Szánthó) – Blackman (82. Muhamedbegović), Krstović (90. Kalmár), Gavrić (64. Nebyla).
KAPCSOLÓDÓ:
A Szerdahelyzet nyilatkozik a DAC–Nagyszombat (3:1) mérkőzésről
FOTÓK, VIDEÓK: Meggyőző játékkal diadalmaskodott a DAC a Nagyszombat ellen
Okosan megtartott 4 pontos előny | SzerdaHelyzet