FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nem számoltam, hányadik idényzáró meccsjegyzetem ez a mostani itt a Klikkout-on, de valószínűleg még sosem írtam le őszintén, tiszta szívből a következő mondatot: Kár, hogy vége lett! Mert valljuk be, eleddig talán még örültünk is néha, ha egy szezon lezárult? Hogy nem kell tovább néznünk, ahogy loholunk az elérhetetlen után. Mindig akadt némi keserű szájíz, és majd az új idény, az biztosan jobb lesz – fogadkoztam. Szóval kár, hogy vége lett, és bár kár az elhullajtott pontokért, amit idáig elérhetetlennek gondoltunk, lám ezúttal csak karnyújtásnyira volt. Persze, akarva akaratlanul is mérleget von az ember, mérkőzésről mérkőzésre végigfut még egyszer a bajnokságon.
Ilyenkor a magamfajta DAC-drukker sem szűkölködik az emóciókban, nem csupán az aktuális évadot veszi górcső alá, hanem szinte az egész életét. Mert a második hely is csak egy számadat, a lényeg az, ami mögötte van. Tehát a tartalom, amit az arcokról lehet a legegyszerűbben leolvasni. A szemek ugyanis sosem hazudnak. A sikerre éhes közönség és a csapat ismét összhangba került, a covid is okozta üresjárat végérvényesen a múlté. Az idény java részében a MOL Aréna visszakapta a lelkét, a hangját, a valódi arculatát. Mert hisz a foci tömött lelátók nélkül nem foci.
S bár az érzelemdús pillanatokban ezúttal is könny szökött a szemekbe, azok a könnycseppek kevésbé voltak sósak.
Végignézhettük, amint az ezüstérmek méltó helyre kerülnek, és nyugodjék Tóth Laci és a Paľo Diňa nyomdokaiba lépve gólkirályt avatunk. De ha valami véget ér, a búcsú szintén elkerülhetetlen. Búcsúzni pedig csak szépen szabad! A sors furcsa játéka, hogy Dunaszerdahelyen, ebben a közép-kelet-európai kisvárosban – a Csallóköz fővárosában – egy olyan fiatalembertől búcsúztunk, akinek születési helyéről évekig mit sem sejthetett a nagyérdemű java. Abba, hogy valóban elérkezett-e a távozás ideje, nem megyek bele. Mert még a nyolcvanas évekbeli „aranykorban” sem számított mindennaposnak, hogy valaki nyolc évig az életünk része legyen. A foci már csak ilyen.
Eric Davis, a messzi Panama fia, nyolc esztendeig DAC-olt velünk, szívét-lelkét a gyepen hagyva. A klubhűség mintája marad, amíg világ a világ.
2018-ban egyedüli Fortuna Ligásként részt vett a világbajnokságon. A közel nyolc év alatt számtalanszor megcsillogtatta bal lába tudományát, s ha újra születne, ismét sárga-kék mezbe születne – ezt ő írta, én csak a legendát ismételném alázattal. Hívő ember vagyok és mindvégig rettenetes imponált, amikor Eric a Mindenhatónak adott hálát a győzelmekért. De akkor is, amikor a Jóistenhez fohászkodott a nehéz napokban. Ez a meccs, azt hiszem, róla is szólt, végérvényesen beírva magát a DAC almanachjába és a szurkolók szívébe. Gracias Eric, gracias Leyenda!
A lelátó az elejétől a végéig egy hamisítatlan idényzáró mérkőzés lázában élt, és tetszetős koreográfiával – sőt koreográfiákkal – búcsúzott. Erictől is búcsúzott.
Ilyenkor szinte kötelező a győzelem, mert hát a foci sava-borsa a gól, a gólöröm. A sportszerű részvételen túl azért mindenkor győzni is szeretnénk. Ez van a génjeinkbe kódolva, ez élteti a szurkolót. A győzelmet jelentő egyetlen gólunkról – gólkirályhoz méltóan – Krstović gondoskodott. Sebészi pontossággal lőtte ki a hosszú sarkot, a több mint kilencezres kulissza szeme láttára. Aztán jött a 31. perc, Davis mezszámára utalva, a 31. percben görögtüzek gyúltak a lelátón… A 86. percben pedig a csapattársak álltak díszsorfalat a cseréhez készülődő Legendának. Igen, ezt a meccset így kellett lezárni. Győzelemmel, könnyekkel és önfeledt ünnepléssel.
32 mérkőzés, 20 győzelem, 7 döntetlen, 5 vereség, 54 rúgott és 29 kapott gól, 67 pont.
Ez a statisztika ezúttal a második helyre volt elegendő, de a dobogó második lépcsőfoka ismét európai kalandokra is szólít. S bár idén valószínűleg tényleg „csak ennyi” tellett tőlünk, megtapasztaltuk, milyen hosszú fordulókon keresztül vezetni a bajnokságot. Azt hiszem, éppen ez a tényező, ami mindenképpen reményre adhat okot a jövőre nézve. Aki pedig nem szeret álmokat kergetni, szurkoljon valamelyik választott csapatnak a nagyvilágban. A DAC-ot én sosem választottam, mert a születésemkor eldőlt, hova tartozom. Hajrá, Dunaszerdahely!
DAC 1904–BESZTERCEBÁNYA 1:0 (1:0)
Gólszerző: Krstović
DAC: Veszelinov – Alex Pinto (86. Kachút), Kružliak, Muhamedbegovic, Davis (86. Mendez) – Káčer, Dimun, Kalmár (74. Nebyla) – Veselovský (74. Niarchos), Krstović, Andzouana (52. Blackman).