A cikk megjelent a Klikk Out 2023/07. számában.
Fotó: a szerző
Az Akkezdet Phiai anno a kedvenc magyar zenei előadóim közt volt, nagyrészt az ütős szövegeiknek köszönhetően. Amikor Závada Péter első kötete, az Ahol megszakad megjelent, gyorsan be is szereztem. A mai napig közel állnak hozzám a benne olvasható versek, vissza-visszatérek hozzájuk, ízlelgetem őket. Szerzőjük összes többi kötete is ott virít a polcomon, a legújabbat, a napokban megjelent A muréna mozgását leszámítva, mely még nem akadt a kezembe.
A tavaly megjelent Gondoskodással ismerkedem épp. Ízléses kiadás, jó kézbe fogni, a tipográfia is gyönyörű, illik Závada versvilágához. Az első kötet óta – mondhatni – sokkal kiforrottabb ez a költészet, matematikai pontossággal van kiszámítva minden sor, kép, jelző. Minden finom és szövevényes, ódon hangulat sugárzik a lapokról.
De, hogy őszinte legyek, ezekhez a versekhez sokkal nehezebben kapcsolódnom, mint az elsőkhöz. Ahogy Závada egy interjúban mondta, teljesen elhagyta a személyességet a versekből, és olyan szövegeket alkotott, melyekhez rohanvást nem lehet közeledni: az olvasótól lelassulást, elmélyedést követelnek. Bizony nekem ez most nem annyira megy, valahogy kivet magából ez az erdő. Závada mesteri rímei is még mindig hiányoznak nekem. Talán majd lesz olyan, hogy újra leveszem a Gondoskodást a polcról, és el tudok merülni benne. Érdemes volna.
