A cikk megjelent a Klikk Out 2023/08. számában.
Irigylésre méltó az a magabiztosság, határozottság és éleslátás, amelyek vélt birtoklásával némelyek beleszólnak mások életébe. Ezzel a lendülettel ugyanis söprögethetnének a saját portájuk előtt is, abba még senkinek nem törött bele a keze. Ehelyett viszont inkább saját trónjukat és jogarukat kovácsolják, hogy megmutathassák belőle és általa, merre van észak.
Egy szintig legfeljebb idegesítő, aztán már kifejezetten undorító és méltatlan az a politikai tempó, amellyel némelyek mások hátán próbálnak felmászni, mások megfojtásával próbálnak haszonra szert tenni. És ezt a megfojtást értsd most képletesen, vagy szó szerint, mondjuk fóliával.
-
A kontextus: 12 millió forintos bírságot kapott a Líra könyvkereskedő, mert a Heartstopper (Fölig beléd zúgtam) c. könyvet az ifjúsági irodalmi művek között kínálták, ráadásul fóliázatlanul. A mű két kamaszfiú közeledését és szerelmét mutatja be.
A Heartstopper (Fülig beléd zúgtam) nem pornóújság, és ahhoz nem kell ovisok nemváltoztató műtétjeit szorgalmazni (mégis ki tesz ilyesmit ostoba politikusok perverz fantáziáin kívül?!), hogy ezt megértsük. (Ez az a könyv, ugye, amelyet valami hitvány könyvesboltos fóliázatlanul hagyott, jó izmosan meg is fizettették vele.) Elég belelapozni (vagy belenézni a belőle készített Netflix-sorozatba– most jött ki a 2. évada), hogy felfogjuk, ennél érzékenyebben, óvatosabban és komótosabban még nem nyúltak a kamaszszerelem feldolgozásához, nüánszainak bemutatásához. Ebben minden érintésnek és pillantásnak súlya és értelme, történetfordító jelentősége van. Mi ez, ha nem valami olyasmi, amit nemi irányultságtól és identitástól függetlenül mindenki szeretne átélni?!
Annyi a „bűne”, hogy a kamaszfiú párja benne nem kamaszlány, hanem egy másik kamaszfiú. És persze a megértés érdekében felsorakoztat számos másik karaktert az LMBTQ+ közegből.
Oktatófilm, -könyv vagy -képregény is lehetne, ha a társadalom piócái nem a többség alantas, fasiszta ösztöneinek előhívására akarnának felhasználni egy számukra feláldozható közösséget.
Remélem senki nem gondolja komolyan, hogy valaki attól válik meleggé, mert olvas vagy hall más melegekről, urambocsá’ látja vagy megszagolja őket. Ennyi erővel a kád szélévé is válhatnánk, hisz az olyan őszinte, kemény és hideg, mint amilyennek némelyek hiszik magukat az önmaguk fölkent trónján.
Alantas ösztöneinknek jó volna megmagyarázni, hogy mutogassák magukat csak a négy fal között valami tükörben, hogy jót röhöghessünk rajtuk, odakint bízzák a viselkedést és a magatartást a felkészültebbekre, mint a tapintat vagy az empátia.
Szörnyen polarizált társadalomban élünk, ahol mindenki azt gondolja a másikról, hogy amaz a hülye, aki mindent elhisz. Lelkesen bélyegzünk, ez a krétánk, amivel körbe tudjuk rajzolni a másikat, mint egy holttestet, ami már változásra képtelen. Okostónikból igazán magas mifelénk a népsűrűség, az önkritika viszont kihalófélben van.
Pedig vattából még nem építettek katedrálist, helyette fecskendőzzük vissza a fejeinkbe a józan paraszti eszet és némi kedvességet. Elég szem előtt tartanunk, amit Ferenc pápa épp tíz éve mondott a Vatikánban: „Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?”