FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Figyeltem az emberek mérkőzés utáni reakcióit. Hogy ki milyen véleménnyel lesz a DAC teljesítményéről. Úgy vélem, néha talán jogosan, máskor viszont jogtalanul és már-már szinte notóriusan szidva van szeretett csapatuk. Nos, a legtöbben jól látták – velem együtt –, hogy vasárnap este, az utolsó őszi fordulóban bizony egyáltalán nem érdemeltünk vereséget. Meggyőződésem, annak ellenére, hogy tartottunk ettől a pozsonyi kiruccanástól, pontot rabolhattunk volna, némi szerencsével talán pontokat is.
Ez a mérkőzés azonban részünkről a szerencsével ugyancsak hadilábon állt. Két csapat, s lélekben két nemzet feszült egymásnak, ahol sikerült az elvarratlan szálakat meg jobban összekuszálni. Egész stadionos nemzetgyalázás, lesgól, amit egyértelműen legalizált a VAR. Sárga lap „színészkedésért”, miközben Ramadan „medvepuszit” kapott a combjára. És ugyancsak sárga kártya, amikor nyilvánvaló törlesztési szándékkal mellkason térdelték Dimunt. Ilyen megmozdulásért az MMA-ban övet adnak, a szlovák ligában csak sárgát! Oké, hogy Andzouana meg berúghatta volna a ziccert…
Persze mondhatnánk újfent, hogy ilyen gyengére sikeredett ősz után ne keressünk bűnbakot és más szemében a szálkát is, sajátunkban a gerendát sem látjuk meg!?
Igen, mondhatnánk, csakhogy a Slovan elleni rangadók mindenkor megkülönböztetett figyelemmel bírnak. Az összes játékvezető a pozsonyiak kegyeiben jár, mi pedig akár meg is feszülhetünk. Megpróbáltuk, nagyot küzdöttünk, de széllel szemben nem lehet a kisdolgunkat végezni. Úgy gondolom, Xisco Muñoz és a stáb remekül felkészítette a fiúkat, és öt védővel bebiztosítani a hátsó alakzatunk szintén jó ötletnek bizonyult. Majd tudtunk kellő időben váltani, hogy súlypontunk az offenzív játék irányába billenjen. A múlt heti kezdőből csak Barišić hiányzott, aki piros lapos eltiltás miatt nem játszhatott.
Az elejétől fogva partiban voltunk a már őszi bajnok égszínkékekkel. A gyepen, és köszönhetően a 152 kiutazónak, a lelátókon egyaránt.
Popović ismét fogott, mint a zöldfesték, ellentétben az inkább hisztiző kanadai portással a túloldalon. Úgy tartják persze, hogy a hálóőrök mindegyike picit „őrült”. Ismerve Borjan habitusát, viszont ő kétszer állhatott sorba az „adagjáért”. Nem tagadom, van egypár játékos a Slovanban, akiket még a spenótnál is kevésbé kedvelek – de ez legyen az én bajom, meg a Barseghjané, Kankaváé, Kuckáé és immár a Blackyé is. A fenébe is, de hisz én szeretem a spenótot… A 24. percben Mendez labdavesztését Tolić könyörtelenül kihasználta – 1:0. Muñoz mester irányítása alatt 293 perc játékidő után először rezdült meg először a hálónk.
A bekapott gól nem vetette vissza játékunkat, épp ellenkezőleg. Veszélyes kontrákkal mentünk előre.
„Keményen pattogott” a labda egyik és másik oldalon is. Andzouana próbálkozását Borjan védte, a hazaiak ziccerénél Popović alakított nagyot. Aztán újfent Andzouana ugrott ki, átemelve, állva hagyta a hazaiak hálóőrét, de kisodródott és Csikar-szögből centikkel a gólvonal előtt gurult végig a labda. Ritka nagy helyzet maradt ki. Nem úgy egy perccel a szünet előtt, amikor csapatkapitányunk sarokkal ugratta ki Mendezt, aki meghúzta a bal szélén, és beadására Trusa érkezett:
Bevarrta a léc alá, Borjan nyújtózkodott, aztán nagyot nyekkent. Gól az öltözőbe – 1:1.
Fordulás után a játékvezető került a figyelem középpontjába, téves ítéleteivel olykor nekünk is kedvezett, ám a pozsonyiaknak biztosan. Andzouana egyedül tört kapura, de öt slovanista gyűrűjében nem maradt más választása, mint távolról rátűzni a lasztit, ami még így is beakadhatott volna. Pár perc üresjáratot követően ismét Popović mutatta be tudományát. Ezt követte a mérkőzés legvitatottabb szituációja: egy szögletrúgás után Popović előbb kitornázta az égszínkékek fejesét, a labdára azonban Tolić csapott le, és bekotorta azt a hálóba. A probléma csupán annyi volt, hogy Tolić a fejes pillanatában lesen állt! Gemzický játékvezető azonnal lest mutatott, és itt jön a lényeg:
Emlékeztek anno arra a besztercebányai esetre, amikor a bíró meghozta ítéletét, amivel kiiktatta a VAR ténykedését? Hogyne emlékeznétek, hisz ezzel húztuk ki végül döntetlenre a meccset.
Ezúttal azonban nem ez történt, Gemzický ítéletét felülvizsgálta a VAR, fülére szóltak, hogy ácsi, csaljunk a DAC kárára, mert a nemzet érdeke ezt diktálja. Tolić lesen állt, ezen nincs mit szépíteni, hacsak Kašának nincs olyan 20-30 centis testrésze, amit képes lenne belógatni?! Ötpercnyi tanakodás után végül megadták a gólt – 2:1. Mifelénk úgy hozzák a szabályokat, ahogy éppen megfelel? De nem ez volt az egyetlen necces szitu. Dimun korábban labda nélkül felöklelte Tolićot – legyünk őszinték, ez is lapot ért. Viszont Tolić nem felejtette el az esetet és egyértelműen törlesztési szándékkal mellkason térdelte a nyolcasunkat. Piros lap öcsém, ez piros lap! Ilyet ketrecharcban pontoznak! – csak sárga lett. Majd a csereként beállt Ramadan betört a tizenhatosba, de még az alapvonal előtt Savvidis elgáncsolta őt. Egyértelműen kontakt volt, a bírói ítélet viszont szabadrúgás kifelé és sárga kártya Ramadannak „színészkedésért”. A fiatal szíriai olyan „medvepuszit” kapott a görögtől, aminek helye tán még most is sajog…
Mert aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, hazudni, csalni: csúnya dolog! – énekelte a Beatrice annak idején. Gemzický hazudott, csalt, meglopott minket. Csúnya dolog!
A mérkőzés végére maradt helyzet egyik és másik oldalon is. Részünkről Ramadan kínálta meg Borjant egy vinklibe tartó labdával. A hosszas bírói tanácskozásokért extra percek következtek, de az eredmény már nem változott. Hogy mit gondolok? Nos, tisztában vagyok vele, hogy a Slovan az Slovan, és többször leírták már: nincs esélyünk ellenük, ha kell, ellopják tőlünk akár a bajnoki címét is, de magyar csapat nem lehet bajnok az országban. Jelenleg messze vagyunk ugyan tőle, de szeretnék egyszer a sors arcába röhögni, bemutatni egy jó nagy „fakkot” – ezt nektek! Ott, ahol egy stadion következmények nélkül üvöltheti, hogy a magyarok ku*vák, de a „Felvidék veletek” kétkezes molinó provokatív és be kell vonni, tűzben edződik a magyar nemzeti öntudat!
Szóval, így ki lehet kapni és a szándék tapsot ér. Talán még jó is így, hiszen most téli szünetre vonulunk, de újra összehozta a DAC-szimpatizánsokat ez az eset.
Tavasszal minden bizonnyal megerősödve, tiszta lappal állhatunk a pontvadászat folytatásának elébe. Véget ért az őszi szezon, befejeződött a DAC számára a 2023-as esztendő: 29 ponttal, 8-5-5-ös mérleggel zártunk. Megköszönve olvasóim egész éves megtisztelő figyelmét, a „kicsit másképp” focijegyzetek is téli álomra vonulnak. Szeretett csapatuk január 8-án kezdi meg a téli felkészülést. Önöknek, Nektek meghitt ünnepeket kívánok, legyetek jók, ha tudtok.
Hajrá, DAC!
SLOVAN – DAC 1904 2:1 (1:1)
Gólszerzőnk: Trusa
DAC: Popović – Alex Pinto (62. Niarchos), Gruszkowski, Kaša, Brunetti, Mendez – Čermák (55. Ramadan), Dimun, Vitális (75. Herc) – Trusa (75. Redzic), Andzouana.
(Roberto)