Az interjú megjelent a Klikk Out 2013/05. számában.
Fotók: Bögi Sándor archívumából
Ha összeszámolnánk, hány kilométert tett meg csak az elmúlt néhány év során, valószínűleg állíthatnánk, hogy legalább egyszer már megkerülhette volna a Földet. Elképesztő, hogy mit vitt véghez ez a hatvanegy éves ember. Az ultramaraton-futóval, Bögi Sándorral beszélgettem.
A 11 évvel ezelőtt készült beszélgetést a hétvégén elhunyt ultramaratonfutó emlékére tesszük közzé ismét. Néhány részlete értelemszerűen már nem aktuális, a hangulatának megőrzése érdekében azonban változtatás nélkül közöljük.
Csallóközi vasemberként jellemzik gyakran a sajtóban. Mi a véleménye erről?
Ez Ágh Pista (sportújságíró – a szerk. megj.) barátom nevéhez fűződik, az ő leleményességére vezethető vissza. Én végsősoron tudomásul vettem, nem volt ellene semmi kifogásom. Engem különben ilyen jellegű dolgok nem nagyon érdekelnek, az én küldetésem elsősorban az, hogy fussak, és hogy eredményeket hozzak.
Mikortól foglalkozik Ön versenyszerűen futással, hosszútávfutással?
Egész életemben sportember voltam. Korábban bokszoltam is, majd a tájfutás területén másodosztályú edzői képesítést szereztem, segédedző is voltam nagyon sokáig. A futás valójában minden sport alapja. Amikor a gyerekek felnőttek és elhagyták a szülői házat, akkor kezdtem hosszabb távokon futni. Először csak tízkilométereseket. Éveken keresztül tagja voltam a cseh és a magyar ultramaraton-futók szövetségének is, mindkettőtől több rangos kitüntetést is kaptam, de mindig is ezt a régiót, szülővárosomat, Dunaszerdahelyt képviseltem. Végül a nemzeti szövetségek révén, 2004-től a Nemzetközi Ultramaraton-futó Szövetség is jegyezte az eredményeimet. Az első években még nem voltak igazán céltudatosak a versenyek, végsősoron ez csak tavaly került a középpontba.
Melyek a legemlékezetesebb versenyei, illetve eredményei?
Szlovákiából elsőként én teljesítettem a Bécs-Pozsony-Győr-Budapest közti 320 km-s versenyt 2006-ban, majd még kétszer, és első szlovákiaiként körbefutottam a Balatont. Szlovákiát képviselve háromszor futottam a Világkupán 48 órás fedett pályás versenyen. 2010-ben először, majd még két alkalommal teljesítettem a görögországi Spartathlont. Ekkor ünnepelték a marathoni csata (i.e. 490) 2500. évfordulóját. Tavaly, a 30. Spartathlonon én voltam a legidősebb, aki teljesítette, Spárta városának elöljárósága pedig a város díjával adományozott meg. Ez egy ilyen kemény feltételekkel rendelkező verseny után nagyon nagy megtiszteltetés. Balatonfüreden a hatnapos futáson 2011-ben megfutottam az abszolút szlovákiai csúcsot 691 km-rel, tavaly pedig megdöntöttem Richard Brown 705 km-s korosztályos (60-64) világcsúcsát 706,5 km-rel. Ez utóbbi nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy tavaly Polgármesteri díjat kaptam Dunaszerdahelyen.
Hány kilométer van már a lábában?
Edzéseken 7-10 ezer km-t futok le évente. Attól is függ, hogy milyen versenyekre készülök, rövidebb vagy hosszabb távokra. Ugye a maratonitól hosszabb távúak az ultramaratoni versenyek. Ennek a felső határa egy amerikai 5 ezer kilométeres verseny. Tavaly négy nagy versenyen vettem részt, összesen ezeken 1291 km-t futottam. Idén is van négy, de összesen csak 300 km.
Azt olvastam, hogy a balatonfüredi világcsúcsáról futás közben értesült…
Igen. Tudja, azelőtt én ezekkel nem foglalkoztam. Annak idején hétszer körbefutottam a Fertő-tavat, kétszer a Tisza-tavat. Olyan versenyekre jártam el, amelyek nem is igazán a versenyzéssel függtek össze. Később Hideghéty Tiborral, Bartalos Józseffel és Mészáros Józseffel magyarországi mintára megalapítottuk a Megszállottak Klubját, amely nemzetközi mércével is jelentős eredményeket elérő sportolók támogatását tűzte ki célul, ezek után az lett a krédó, hogy ne olyan helyeken fussak, ahol már négyszer futottam, vagy amelyekről néhány napig beszélnek és elfelejtik, hanem amelyek fennmaradnak. Így jöttek szóba a nemzetközi akkreditált versenyek. Sokat segített Baranyai László is, akinél naponta ebédelhetek, illetve mögém állt a dunaszerdahelyi motoros klub, és a mindenkori városvezetés is. A tavalyi ünnepélyes díjátadón ígéretet tettünk rá, hogy ebben az évben tíz országos csúcsot begyűjtünk. Jelenleg már 8-nál járok, és ha minden jól megy, akkor ez a cél már májusban teljesül. Persze itt a versenyzés már nagyban a kötelezettségekről szól, amiért sokat kell szenvedni…
Mi zajlik le Önben egy-egy nagyobb verseny, mint például a hatnapos futás során?
Hát két napot ki szoktam bírni úgy, hogy menet közben még vizelek is. 🙂 Azelőtt nem volt segítőm, de a támogatóimmal az anyagi korlátok már kitolódtak a felszerelés és a táplálékkiegészítők terén is. Persze nem vagyunk a legnagyobbak szintjén, akiknél laboratóriumi pontossággal mérik ki, miből mennyit kell bevinni a szervezetbe. Van viszont egy forgatókönyv arról, hogyan fogyaszt a szervezet bizonyos körülmények között, magasabb hőmérsékletnél például többet izzadunk, gyorsabban távoznak az ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok…
Gondolom, ezt futás közben kell pótolnia…
Persze, menet közben. Rengeteg probléma előjöhet, amire fel kell készülni, legyen az vízhólyag, vérhólyag, gyomorproblémák, hiszen az emésztőrendszernek működnie kell, miközben a test rázkódik, az energiát termelni kell.
Mennyi kalóriát kell bevinnie?
Óránként 7-900 kalóriára van szükség. Gondoljunk bele, ehhez képest egy irodában ülő embernek egy nap van szüksége 1500-2000 kalóriára. Egynapos futás esetén 15-16 ezer kalóriát kell bevinni, amit egy átlagember 8-10 nap alatt fogyaszt el. Nagyon lényeges a folyadékbevitel is, hogy az anyagok fel tudjanak szívódni. Fontos az oxigénbevitel is, amit maximálisan ki kell használni, amennyit csak a tüdő elbír, hogy ne alakuljon ki oxigénhiány, és ne kezdjen a szervezet zihálni.
Ha jól sejtem, mindehhez teljes életmódváltásra volt szüksége.
Egyértelmű. Tudni kell, hogy az ember nagyon gyarló. A szervezetünk nagyon jól fel van építve, ha rendesen tudnánk kommunikálni vele, akkor rádöbbennénk, hogy mindent időben a tudtunkra ad. Például az ember érzi, hogy másnapra náthás lesz, de gyakran nem tesz ellene semmit. Pedig ha ilyenekre odafigyelne, nagyon sok mindent meg tudna előzni. Nekünk, ultrafutóknak, elsősorban az apró jelekre kell odafigyelnünk, mert amikor már ránk tör, akkor már megette a fene. Nem kell megvárnom, hogy szomjas legyek, tudom, hogy mennyi folyadékot kell elfogyasztanom a hőmérséklettől függően, vagy ha például nincs a fejemen sapka. Ezért van jelen egyébként a kísérő is a versenyeken.
Úgy tudom, a fő foglalkozása villamosmérnök, ezt még gyakorolja?
Mióta támogatóim lettek, annyira felgyorsult körülöttem minden, hogy nem tudnék az elvárásoknak megfelelni. Az embernek regenerálódnia kell. Az elmúlt versenyekre fel kellett gyorsulnom, mivel rövidebb távúak voltak, és ettől mindenem fájt. Inkább arra vagyok beállítva, hogy hosszú órákon keresztül folyamatosan futok. Pszichikailag nagyon megvisel egy-egy gyorsabb verseny.
Egy laikus kívülálló azt gondolhatná, hogy minél hosszabb egy verseny, annál nehezebb. De a 246 km-s Spartathlont szokták a csúcsra helyezni…
A Spartathlon hivatalos definíciója, hogy a világ egyik legkeményebb, ha nem a legkeményebb futóversenye. Tavaly 40 fokot mértek ott, az indulók alig negyede ért célba. Nagyon nehéz a limitidők teljesítése, és mindig 2-3-szoros túljelentkezés van. Athéntól Korinthoszig 81 km, rettenetesen melegben, halszagban, olajfinomítók közelében kell futni. Itt csak futni kell, nem szabad se jobbra, se balra nézni. Ha megfelelő időben beérsz, akkor képletesen megkaptad a lehetőséget, hogy elindulhatsz a Spartathlonon, ami csak hegyekből és hegyekből áll, ahol még a nagy futók zöme is gyakran négykézláb mászik. Ott elpusztul a test, meghal a lélek, majd az ember újjászületik. A végén a célba érők megérinthetik Leonidasz király szobrát, ünnepélyes ceremónia keretében kapnak egy koszorút, és ihatnak az élet vizéből.
Ilyen hosszú távon, ennyi idő alatt hogyan tudja fenntartani a koncentrációját?
Így mondom, maximum 10-12 óráig képes az ember ilyen körülmények között odafigyelni a körülötte történtekre. Később bizonyos dolgokat elhagy, például ha valaki elmegy mellette, már nem veszi észre. 24 óra után már nem foglalkozik semmivel. Ezalatt annyira leszűkül az agy munkája, hogy talán csak egyetlen gondolat marad, hogy tovább kell menni. Áprilisban, Sárváron volt úgy, hogy belefutottam egy élő sövénybe. Azt se tudtam, mi történt, csak hogy tovább kell futnom. Önkívületi állapotba kerül az ember. A Spartathlonon ez még hatványozódik. Fejben hatalmas meggyőződéssel indul neki mindenki, majd másfél nap után sokan az árokban maradnak. Hihetetlen és leírhatatlan, amin az ember ott keresztülmegy.
Tizenhét országos csúcsot ért el. Számon tudja ezeket tartani?
A Nemzetközi Ultramaraton-futó Szövetség honlapján felkutatható, de nem is annyira foglalkozunk vele.
Ezek egyébként olyan csúcsok, amelyeket tart?
Ez mind él. Az is csak egy csúcsnak számít, ha a sajátomat megjavítom. Amit megdöntenek, az már nem az enyém.
Felkérték, ha jól tudom, a Győr-Dunaszerdahely közti futóverseny megszervezésére. Erről mit szabad tudni?
Tavaly kezdtem el vele foglalkozni, a polgármester úrral beszéltem róla. Részünkről a szervező bizottság készen áll, most a győrieken a sor eldönteni. Idén már megvalósulhat, a terminus viszont még nem adott. A tömegjellegre törekszünk, hogy minél többen részt vehessenek, és ne csak egy szűk kör. Maratoni táv lenne, de három csoportból tevődne össze: a teljes távon futó maratonfutókból, vagy a teljes távot párban ketté osztva, illetve négyfelé osztva teljesítő csapatokból.
Tavaly a Polgármesteri díj átvételekor azt mondta, hogy hiába hatvanéves, most új időszámítás kezdődött és ez még csak a kezdet. Mi van még Ön előtt?
15 csúcsot tervezünk az idén, és amint már mondtam, májusban ebből tíz meglehet. Jövőre szeretnénk eljutni az amerikai Halál Völgyébe, amit a kontinens legkeményebb futóversenyeként tartanak számon. Egy kiszáradt tó fenekéről ötezer méter magasra kell feljutni, a táv 215 km. A verseny reklámjában szerepel, hogy egy tojás megsül az aszfalton tehát borzasztó meleg van ott. Szervezés alatt van, hogy indulnánk a monacói 8 napos futáson. Ha a hatnaposon el tudnám érni a 800 km-t, akkor ott menne az ezer. Ezt szeretném, nagyon komoly kihívás.
Mikor éli majd a higgadt nyugdíjasok életét?
Láttam egy beszélgetést egy 75 éves kolléganővel. Azt mondta, 67 évig ível felfelé ez az egész. Én azt gondoltam, kb. 63-ig…
Akkor 15 év múlva, remélem, ismét leülünk, és újabb csúcsokról beszélhetünk…
Akkor már öreg leszek. 🙂 Még egy olyan gondolat, hogy a világcsúcs, amit tavaly elértem, illetve hogy a Spartathlont teljesítettem, nagyon jó eredménynek számít. Édesapám 33 éve, édesanyám pedig 13 éve hunyt el. Szeretném ezeket az eredményeket a szeretteim emlékének ajánlani.