FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Szurkolói rovatunk a nagyfödémesi Takács Attila bemutatkozásával folytatódik, aki nem az első, és bízunk benne, nem is az utolsó képviselője a mátyusföldi nagyközségnek riportsorozatunkban.
Szervusz Attila, köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket. Úgy tapasztaltam, elég sokan jártok Nagyfödémesről DAC-meccsekre. Nálad hogy kezdődött?
Sziasztok, én köszönöm a lehetőséget. Kérdésedre válaszolva, inkább úgy mondanám, hogy azelőtt sokan jártunk, de azért 8-10 ember még mindig összejön. 2-3 autó – attól függ milyen meccs –, de igen, ennyien el szoktunk menni Nagyfödémesről, hazaira biztosan és legtöbbször idegenbe is. Személyes történetem a 2008/2009-es idényben kezdődött, Ifj. Rajkovics Gábor, a haverom sógora szólított meg, hogy menjünk el DAC-meccsre. Nagyfödémesen majd 20 évig futballoztam, tehát a sport szeretete az adott volt. Eljöttünk Dunaszerdahelyre a haverral, és azóta, kisebb-nagyobb megszakítással, de folyamatosan ott vagyunk a lelátón, beleértve az on tour-okat is. Nyilván a munka, a család sokszor közbeszól, de bizony egy-egy baráti összejövetel, születésnap, vagy egyéb alkalmak éppen a DAC miatt maradtak ki az életemből: – Menjetek nélkülem, én focira vagyok hivatalos!
Említetted, hogy futballoztál odahaza, de mi az, ami a DAC-ban megtetszett? Nagyfödémesről relatíve nem is olyan egyszerű eljutni Szerdahelyre…
Jöttek a sérülések, a focit abbahagytam, közben megnősültem, család, ház átépítése stb… És hogy mi fogott meg? Eljöttünk arra a bizonyos első mérkőzésre, DAC–Zsolna, ha jól emlékszem. Regedei 30 méterről bombagólt rúgott, Novota Jani pedig kifutott a nézőkhöz, és felcsimpaszkodott a kerítésre. Nem ma volt már, de mint az élet minden területén, az első tapasztalás mindig meghatározó élmény. Engem nagyon megfogott, és azóta is kitartok a DAC mellett, történjen bármi.
Sajnos nem jön ki mindig úgy a lépés, ahogy szeretnénk. Velem is előfordult, hogy földnek vágtam a bérletem, és azt mondtam, soha többé nem teszem be a lábam még Szerdahelyre sem. A tavalyi idényben Zólyombrézón például. Zólyombrézó csak egy falu – nekem legalábbis az –, és azon a meccsen ment el a bajnokság. Aztán jött a következő hétvége, s ahogy hozzám hasonlóan oly sokan, én sem tudtam megállni, hogy ne induljak el ismét a MOL Arénába. Akármi is történt, a DAC mindig a mi csapatunk marad, amondó vagyok.
Még nem voltunk bajnokok – bár a mesterséges intelligencia jövőre bajnoki címet jósolt a DAC-nak –, de nagyon várom. Tavaly közel voltunk hozzá, de akárhogy is, a DAC a mi csapatunk.
Ha úgy vesszük, Nagyfödémesről Nagyszombat sokkal közelebb van, viszont egy magyar ember nem fog a Nagyszombatnak szurkolni! Tartjuk magunkat az elveinkhez, a község 70%-a magyar. Épült ugyan egy új negyed, ami úgymond rontja a százalékot, de mit tudunk ezzel csinálni? Ápoljuk a magyarságunk, ebben a DAC közege is segítségünkre van. Kialakult egy kemény mag, a haverok – Szeremlei Attila, Lelkes Laci – hagyományőrző jelleggel íjászkodnak, folyamatosan nyerik csoportjukkal a versenyeket.
Egyébként, ha százalékban kellene kifejezni, számodra egy mérkőzésen a sportszempont dominál vagy a közösségi élmény, a hangulat? Nem egyszerű kérdés, tudom, inkább úgy szoktam feltenni, hogy mit ad a DAC az életéhez?
Nekem mint volt labdarúgónak természetesen a sport az első, és a haveri társaság ennek értékét csak emeli. Hangulat szempontból pedig, amióta DAC-meccsre járok, a B-középbe járok. Nyilván oda nem leülni mész, hanem bekapcsolódsz a szurkolásba. Százalékot mondani nehéz, legyen 70-30 a foci javára, amihez a szurkolás automatikusan hozzátartozik. A mostani B-közép olyan amilyen, de az is a miénk. A feleségem a Csallóközből származik, én mátyusföldi vagyok. Megszületett a nagyobbik lányunk, aki most 20 éves, egy időben járt velem focira, majd a kisebbik is belekóstolt a szurkolás világába. Elmaradoztak, mert jelenleg más szempontok dominálnak: a nagyobbik főiskolás, a kisebbik ide, Dunaszerdahelyre jár a Vidékfejlesztési Szakközépiskolába. Az előbbi kérdéshez kapcsolódva, bentlakásos tanuló, mivel a tömegközlekedés Nagyfödémesről valóban nem éppen ideális.
És hogy mit ad a DAC? Egyértelműen az életérzést! Aki magyar, az tudja: büszke DAC-szurkolónak lenni egyet jelent büszke magyarnak lenni!
– legalábbis nálam ez így jön le, aztán meglehet, nem mindenki osztja a véleményem.
Kedvenc mérkőzés, játékos, vagy egy szép élmény?
Kedvenc meccs: DAC–Trencsén, 0:2-ről fordítottunk 3:2-re a 90. percben. A Šafi [Šafranko – szerk. megj.] gólja a Slovan ellen szintén a 90. percben. Ezek azok a hidegrázós emlékek, amelyeket sosem felejt el az ember. A Trencsén ellen félidőben 0:2-nél a srácok haza akartak menni, de én bíztam benne, hogy meg lehet fordítani: – 0:2-ről dehogy lehet! – mondja a haver. 3:2-nél majdnem átdobtam őt az öreg stadion korlátján, úgy örültem. Kedvenc játékosok: lehetne sorolni rengeteget. Mivel kapuskodtam, egyértelműen a Novota Jani, de jelenleg a Popovićcsal szintén teljes mértékben meg vagyok elégedve. Irigylem a nyugodtságát, a kapusok általában kicsit „őrültek”, lásd a Slovan kapusát pl. A mezőnyjátékosok közül az Eric Davis és a Kalmár Zsolti, két abszolút kedvenc. A mostani csapatból Dimun, akinek bár nem látványos a játéka, de a saját „romboló” munkáját maximálisan elvégzi.
A B3-as szektorba szól a bérletem, jó a társaság: Bíró Gyuri bácsit nem kell bemutatnom, Bíró Attilát sem. Mucsesz jó cápó, néha azért sajnálom őt, hogy ez a szurkolás már nem olyan, mint régen. De erről nem ő tehet, annak idején az Otellónak, vagy neked sokkal könnyebb dolgotok volt abból a szempontból, hogy aki a B-középbe jött, annak nem kellett elmagyarázni, hogy hol van. Mindenki összefogott, de most sokan csak szotyiznak, telefonoznak. Persze a csendnél minden jobb, én örülök neki, hogy Mucsesz elvállalta és lett egy igazi cápónk. Csak mondom, sajnálom őt, kikiabálja a lelkét is, mert akik a B-középben vannak, azok közül csak kevesen kapcsolódnak be a szurkolásba. Ezt sajnos visszaadják a felvételek is, nincs az a hangorkán, mint régen. Sosem tartoztam semmilyen fanklubba, én DAC-szurkoló vagyok, voltam és leszek…
Köszönöm szépen a beszélgetést, Attila. Hajrá, DAC!