A stressz az, amivel mindannyian megküzdünk, minden egyes nap. Talán banális tapasztalat, és ennyiben nem feltétlenül egyszerű verstéma, viszonylag hamar sikerült fogást találnom rajta. Egyszerűen rímekbe szedtem mindazokat a testi tüneteket, amelyeket ez az alapvetően lelki nyomás okoz. A ritmus is azonnal elkezdett lüktetni, ahogy a zakatoló, zaklatott szív. Persze sok csiszolgatást igényelt a szöveg, de ez már csak így szokott lenni. Remélem, tetszeni fog nektek, s csak azért remélem, hogy túlságosan mégsem rezonál majd bennetek, mert nem túl kellemes élményt rögzít.
Sipos Janka: Stressz
A mindennapok levesébe
a stressz bekavar –
az vérnyomás, az szédülés,
az szívritmuszavar,
az hányinger, az émelygés,
az légszomj, izzadás,
készülődő gyomorfekély
és fogcsikorgatás.
Az álmatlanság, rossz étvágy,
vagy épp falásroham,
az fejfájás, a migrénes,
pánik, ahogy fogan.
Az remegés, az szorongás,
az egyre mélyülő
szemöldökök közötti ránc
és sípoló tüdő.
Az dadogás, az hadarás,
az lerágott köröm,
az önmagadba fordulás
és elsorvadt öröm.
Az egyre szűkülő ereknek
úthálózatán
forgalmi dugót előidéző
társas magány.
Az bármi édes íz helyett
állandósult fanyar:
a mindennapok levesébe
a stressz bekavar.
