Karácsony Laura a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán szerzett diplomát, digitális közélet szakirányon, míg Méhes Brigitta egészségügyi szervezőként, egészségturizmus specializációval kezdte meg tanulmányait. A menedzsment iránti érdeklődése végül a vezetés és szervezés mesterszakra vezette, amelyet a győri Széchenyi István Egyetem levelező tagozatán végzett.
Hogyan kell elképzelni ezt a szakot?
K. L.: Az egyetem nagyon nagy hangsúlyt fektet az elméleti oktatás mellett a gyakorlatiasságra. Az első naptól az oktatók célja volt, hogy az iskolapadból kikerülve a munkaerőpiaci elvárásoknak megfelelő szakembereket képezzenek. Visszatekintve, úgy gondolom, ez sikerült. A különböző kommunikációs elméletek mellett számos projektet kellett megterveznünk és megvalósítanunk, így korán megtapasztaltuk az állandó csapatmunka örömeit (és néha hátrányait). Emellett a kutatómunka rejtelmeibe is betekintést nyertünk, de a tudományos publikációk formai és tartalmi követelményeit is elsajátítottuk. A képzés, legtöbb alapképzéshez hasonlóan 3 éves, az utolsó évben pedig szakirányt választhatunk aszerint, hogy a továbbiakban milyen irányban szeretnénk elhelyezkedni.
M. B.: A képzés négy félévből áll, és havi rendszerességgel tartottak konzultációs órákat, péntek délután és szombaton. A szak célja, hogy olyan szakembereket képezzen, akik képesek egy szervezetet megfelelően működtetni, de bizonyos keretek között arra is felkészít, hogyan lehet saját vállalkozást indítani. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a diploma önmagában nem garancia a sikerre egy start-up esetében – a gyakorlati tapasztalat és a rugalmasság legalább ennyire fontos. A legpozitívabb tapasztalatom az volt, hogy az oktatóink mind a saját szakmájukban elismert szakemberek voltak. Nemcsak az elméleti tudást adták át, hanem a saját tapasztalataikat is megosztották, tanácsokkal láttak el minket, és felhívták a figyelmünket azokra a hibákra, amelyeket érdemes elkerülni.
Milyen tárgyakkal ismerkedtél meg?
K. L.: A képzés sokrétűségének köszönhetően a tantárgyak is igen változatosak voltak. A kommunikációs elméletek mellett, bevezettek minket a szociológia, politika alapjaiba, de közgazdaságtannal is foglalkoztunk. Az én kedvenc tárgyam a médiagazdaságtan volt, melynek során nyilvánvalóvá vált a média és a gazdaság szoros összefüggése, hogy mekkora hatással van egyik a másikra. Emellett foglalkoztunk fotózással, kép- és videószerkesztéssel, de vizsgáltuk a kommunikáció és a kultúra viszonyát is. A médiatörténeti órákon pedig amellett, hogy vizsgáltuk a média és kommunikáció történetét, a jövőjükről is gyakran szót ejtettünk, különböző elméletekkel, megközelítésekkel ismerkedtünk meg.
M. B.: A tantervben számos tantárgy szerepelt, ezek között voltak számomra kevésbé érdekesek is, de az első két félévben ezeket letudtuk. Az igazán hasznos és izgalmas kurzusok a későbbi félévekben kerültek előtérbe. Ez alatt a 2 év alatt volt termelésmenedzsment (a Herendi porcelángyár termelési igazgatója volt az oktató), adatbányászat, haladó kutatásmódszertan, vállalkozás fejlesztés, változás és tudásmenedzsment, marketingmenedzsment tantárgyam is, csak hogy párat említsek.
Mire készüljön fel az, aki ide jelentkezik?
K. L.: Nagyon-nagyon sok gyakorlatra! Itt nem feltétlen a szakmai gyakorlatra gondolok, hanem az oktatás gyakorlatias megközelítésére, csoportmunkák és projektek kapcsán. Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a média világa és az azt alakító folyamatok, elméletek.
M. B.: Aki erre a szakra jelentkezik, annak érdemes előre felkészülnie számvitelből és pénzügytanból, főleg, ha az alapképzése nem kifejezetten erre épült. Ezt a szakot azoknak ajánlom, akik logikusan gondolkodnak, kreatívok, szeretnek problémákat megoldani és csapatban dolgozni. A vállalkozói életben kevés olyan dolog van, amit pusztán elmélet bemagolásával meg lehet oldani, ezért a rugalmasság és a gyakorlati szemlélet elengedhetetlen. Nem ajánlanám ezt a képzést azoknak, akik kizárólag stabil, kiszámítható, rögzített feladatokat szeretnének végezni, mert itt inkább a komplex, dinamikus problémák kezelése és a vezetői készségek fejlesztése van fókuszban.
Mik a legérdekesebb dolgok, amiket az egyetemi élet során tanultál?
K. L.: Az első és legfontosabb, hogy nyitottak legyünk az újdonságokra. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy valamire sosem lesz szükségünk, végül ennek az ellenkezője fog beigazolódni, és akkor hálásak leszünk a korábbi önmagunknak. Fontosnak tartom a gyakornoki munkavégzést az egyetem mellett. Manapság nagyon nehéz megfelelni a munkaerőpiaci elvárásoknak, viszont gyakornoksággal szuper tapasztalatra lehet szert tenni, ami hatalmas előnyökhöz juttathat a diploma megszerzése után. A harmadik pedig a tudatosság. A középiskola után hatalmas megkönnyebbülés végre egy olyan oktatási intézmény, ahol nincs napi számonkérés. Érdemes a szorgalmi időszakban is foglalkozni a tárgyakkal, nem mindent a vizsgaidőszakra hagyni. Ráadásul a nem kötelező előadásokon is nagyon sok hasznos infó hangzik el.
M. B.: „A változás állandó.”Az egyik tanárom ezzel a mondattal zárta az előadását, és ez nagyon megmaradt bennem. A környezeti változásokhoz való alkalmazkodás és a folyamatos fejlődés kulcsfontosságú, különben egy vállalkozás vagy szervezet könnyen kiszorulhat a piacról. A gyakorlat sokkal fontosabb, mint az elmélet. Természetesen az egyetem jó alapot ad, de az igazi tudást a valós helyzetekből lehet megszerezni.
Kérlek, mondj egy nyakatekert kifejezést, amit a suliban tanultál!
K. L.: Nyakatekertnek nem mondanám, de a kognitív disszonanciát nevezném meg, ami hosszantartó belső vívódást jelent, melynek során két egymásnak ellentmondó meggyőződés, érzés kavarog bennünk.
M. B.: A kontingenciaelmélet egy olyan vezetési elmélet, amely szerint nincs univerzális szervezeti struktúra vagy vezetési módszer, hanem minden helyzetben a körülményekhez kell igazítani a szervezet működését. Ez azt jelenti, hogy nincs „egy tökéletes recept” a sikeres vállalatirányításra – mindig az adott szervezet külső és belső adottságaihoz kell igazodni.
