Reklám
Ez a vers nehéz szülés volt. Költőtollas társam, Keri választotta a munka, hivatás témáját. Mikor beszélgettünk róla, megegyeztünk, hogy ezer és egy oldalról megfogható. Amikor leültem gondolkodni, hogy is ültethető bármely aspektusa verssorokba, mégis hamar kiderült: bajban vagyok. Vagy iszonyúan banális szavakat vetettem papírra, melyek sehogy sem akartak egy irodalmi szöveggé összeállni, vagy a sokféle aspektust igyekeztem egyetlen szövegbe belesűríteni, aminek káosz, és túlbonyolított szerkezetek sora lett a vége. Semmi sem tűnt vállalhatónak. Végül az segített, hogy a kötött formának, a rímek zakatolásának engedtem, hadd vegyék át tollam felett az irányítást. Született egy vázlat, amelyen még mindig nagyon sokat kellett csiszolni, mellyel még mindig sokat kellett variálni, de már felsejlett mögötte a konkrét gondolat, tartalom. Ez a vers szóljon hát minden dolgozó nőnek, aki több fronton teljesít, és úgy érzi, ez teljességgel lehetetlen, igyekezete pedig gyakorta teljesen észrevétlen marad. Meg persze nem csak nekik.
Dolgozó nő
nagy hányada fizetetlen
Reklám
ami nem, azért kevés
elismerés – kissé nehéz
így dúskálni a sikerekben
fillérekért vagy tiptop mégis
ezüsttálcán nyújtod magad
engedelmes és hallgatag
vagy – így lesz jó az anamnézis
kibicsaklott ambíció
beletörődő meghasonlás
örök alulidézett forrás
apadozó muníció
egy logóra, akár keresztre
(már kizsigerelt gályarab,
nem volt régebben párja) vagy
ikonikusan felfeszítve
mindemellé a szeretet
huszonnégy órás ügyeletre
ítél, hogy tagjaid merevre
dolgoztathassa veled
más nem állít neked: legyél
saját magad köztéri szobra
hadd hulljon majd talapzatodra
eső, könny, száraz falevél
Reklám
