Reklám
Húsvéthétvőn elment Ferenc pápa, a szegények, elesettek, üldözöttek, peremre szorultak pápája, akire nemcsak szavai, de cselekedetei miatt is így fogunk emlékezni. Politikai és vallási vezetők a megosztottság ellenére egész társadalmaknak tudnak más-más színezetet adni, felemelni vagy épp kisiklatni azokat, Ferenc pápa pedig ebben az egyenességet és az egyszerűséget, a törődést és az együttérzést képviselte.
Ahogy Gégény István katolikus teológus írta a Telexen megjelent cikkében, véget vetett a vallási nagyképűségnek, a klerikalizmusnak, és elhozta a szinodalitás, a beszélgetős egyházkormányzás világát.
Nem ítélkezett és nem kategorizált értelmetlen tényezők alapján. „Ha egy ember meleg, jóakaratú, és keresi az Istent, akkor ki vagyok én, hogy elítéljem” – emlékezhetünk egyik első közismert kijelentésére, amivel megütközést váltott ki már 2013-ban, és ami miatt liberális pápának is nevezték.
Nem volt ugyanakkor egyoldalú, odaszúrt azzal egyidejűleg a meleglobbinak is, mondván, nem a homoszexuálisok nemi vonzódásával van a baj, hanem ha azt érdekérvényesítésre, haszonszerzésre használják. Tehát tulajdonképpen a kapzsiságot ítéli el, mint a főbűnök egyikét.
Reklám
Nem mondta meg másoknak, hogyan éljenek, és nem tekintett az egyházra úgy, mint egy fennkölt intézményre, amelyben csak az arra érdemeseknek van helyük.
„Az evangélium nem a templomjáróké, nem kiválasztott keveseké, magukat morálisan felsőbbrendűnek gondoló aktív híveké, hanem: mindenkié” – üzente.
Ahogy a Szemlélek egyik korábbi cikkében megállapítja, „Jézus szeretetének nem feltétele, hanem következménye a megtérés”. Tehát Jézus nem azokhoz lépett oda, akik tökéletesen éltek, hanem az ő tanításai nyújthattak vigaszt vagy épp mutathatták meg a helyes utat azoknak, akik épp keresték azt.
„A tökéletesek és tiszták Egyháza olyan szoba, amelyben senki számára nincs hely; a nyitott kapukkal rendelkező, Krisztus körül ünneplő Egyház ezzel szemben olyan nagy terem, ahová mindenki beléphet” – jegyezte meg egykor szintén Ferenc pápa.
Számtalanszor kiállt a nőkért, és ugyan addig még nem jutottunk el, hogy nőket is pappá szenteljenek, elindult ebbe az irányba is. „Az a társadalom, amely nincs abban a helyzetben, hogy a nőknek nagyobb szerepet adjon, nem lesz képes előbbre jutni” – mondta néhány éve újságírói kérdésre. Szerinte a nők már többször bizonyították, hogy jobb vezetők, mint a férfiak. „Az a tapasztalatom, hogy a dolgok minden alkalommal jobban kezdenek működni, amint egy nőt felelősségteljes hivatalba neveznek ki a Vatikánban” – vélekedett, és eszerint is cselekedett.
Szerinte nem csupán arra van szükség, hogy jobban meghallgassuk a nőket, hanem arra is, hogy szavuknak valódi súlya, elismert tekintélye legyen mind a társadalomban, mind az egyházban. Eközben is Jézus nőkhöz való hozzáállására hivatkozott.
Ferenc pápa nyíltságával, őszinteségével és a problémákkal való szembenézésével olyasvalaki volt, aki kilépett a korábbi keretek közül és ezzel szemléletváltásra ösztönzött másokat is. Nem a mindenáron történő egyetértésre, hanem a megértésre törekedett. És így is fogunk emlékezni rá.
Reklám
