Reklám
Már-már balladai eszközökkel próbáltam megrajzolni ebben a versben egy szobrászmester portréját. Magam sem számítottam arra, hogy ennyire sötét és dekadens hangulatot lehet megidézni egy szinte hétköznapi hivatás megjelenítésével. A képzőművészek magányos alkotási folyamatait, fantáziaképeit, és az őrület határait karcoló vízióit hagytam szabadon kibontakozni. Merüljünk alá együtt!
Kovács Andrea: Kőből van
Reklám
Teljesen egyedül él a hegyen,
hajnalban kel, de éjjel is ébren,
halandók így nem zavarják az
örökös, nagy küldetésben.
Nem nyugodhat, nem pihenhet,
a legszebb kőtömböt vadássza,
szájában sodrott, kajla cigaretta,
hajtja a megszállottsága.
Nem nyugszik, míg a sziklában hallja
a szépséges szirén dalait,
ki törődne évszakkal, gonddal,
míg életre hív valakit?
Éjjelente csilingel a hegycsúcs,
feldagad a tenger moraja,
civilizációk háborúi,
csecsemősírás ricsaja,
Burjánzik a lidércnyomás,
sírok mélyén csont zörög,
bordélyok, mulatók hangzavara,
egy kosár kidobott kutyakölyök.
A hajnal első sugara csordul,
balta lendül, véső csörren,
nekiesik, kegyetlenül.
A lány felsikolt, bent a tömbben.
Reklám
