A vers megjelent a Klikk Out 2025/06. számában.
A nyarunk, ha kedves
A nyarunk, ha kedves, hallgat minket,
mi meg őt, hisz nem lopódzik, hangosan lépked
Az udvar, a kert, a távol zümmög,
csiripel, kuruttyol, kelepel és fecseg,
szúr a fűben a tavalyi gubacs, a dió meg recseg.
A nyarunk, ha kedves, vízzel is kínál
Csak az a gyanúm, hogy üres a buksza
Nem futja rá, mint hóra se télen,
mert épp klímát vált, s köhög, kifogy a luxa.
A nyarunk nekünk kedves, mezítláb gyúrjuk
Szöcske kell és katica, a pitypangot meg fújjuk,
Éjszaka tóparti világzene, hajnalban őzike
Hol az eper, hol a barack, a lekvárt már főzik-e?
Van-e nekünk nyarunk, kedves?
Játszunk-e eleget odakint, odabent?
Mert ha szóban, s tettben mindenmentes
Az nem nyár, csak a nihil odakent.
Csináljunk nyarat mindig, s legyen nagyon kedves!
A futkosást, a hentergést, a fröcskölést se úszd meg!
Ha kell, legyen piszkos, ha kell, legyen nedves!
Csak semmi pánik, a gyereket kérdezd, búg’meg!