Történt már veletek, hogy megéreztetek egy elfeledettnek vélt illatot, s az agyatok azonnal időutazásra invitált benneteket? Esetleg hatódtatok meg egy íztől, mely rég elhunyt (déd)nagymamátok főztjét juttatta eszetekbe? Mostani versemben pont azt szerettem volna érzékeltetni, mennyire erős hatással lehetnek ránk érzékszervi benyomásaink. Igyekeztem belefoglalni mindazt, amit a szem, a száj, az orr, a bőr befogadhat egy adott szituációban. Talán sikerült érzékletessé, egyszersmind érzékivé varázsolnom a sorokat.
Sipos Janka: Percepció
Mint a mentalevél zöld íze
bódult nyelvemen, miután
fél órát ázott a túlcukrozott mojitóban
a jégiszamos pohár falára tapadva.
Tapad a selyemblúz is,
a rattán széktámla és gyöngyöző hátam
közötti, csupán időszakosan létező tér foglyaként
issza magába az alkohol kipárolgásait.
A színe, mintha az ég folytatódna:
naplemente a maga eltúlzott bíbornarancsával,
lilásszürke cirmaival.
Ahogy nyújtózom, egy lomha fuvallat
igyekezne zászlóvá feszíteni a habkönnyű anyagot,
de előbb hal el.
Ki-, majd belélegzem a bőröd felém szivárgó,
tiszta parfümillattal kevert friss izzadságszagát.
Beindul a nyáltermelésem, mintha
nyelvemen érezném már
a pórusaidból tóduló sókat.
Szemem lehunyva képzeletben
vizsgálom az alhasadon burjánzó erdőt,
élet nyomai után kutatva a sötét bozótban.
A fülledt nyár lelkes rabja vagyok, s ha lehetne,
kimerevíteném a pillanatot.
Jó élni, érezni mégis.
