Reklám
A cikk megjelent a Klikk Out 2025/07. számában.
„A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.”
(Buddha)
A legjobb lenne, ha mindenki ott lett volna, beszélgetett volna, örült volna annak, hogy a másik is ott van. Első-Pride-ozók lettünk a feleségemmel, és azt szeretnénk, ha a gyerekeink egy olyan világban nőnének fel, amilyet ott láttunk. Elmagyarázom, mire gondolok.
A Pride-on általában azért találkoznak és vonulnak fel a résztvevők, hogy az LMBTQ+ közösséghez tartozók ezt felvállalhassák, továbbá ugyanolyan jogok illessék meg őket, mint a heteroszexuálisokat, heteroszexuális párokat.
Nem az a cél, hogy mindenki ehhez a közösséghez tartozzon, ahogy egy kokárdás felvonulásnak sem az a célja, hogy mindenki magyar legyen, hanem nyilván az, hogy ezt vagy azt a közösséget, amelyhez tartozik, szorongás és szégyenérzet, megbélyegzés nélkül felvállalhassa.
A mostani Pride-on a becslések szerint 200-300 ezer ember is megfordult, és ez egyáltalán nem túlzás. Itt távolról sem volt mindenki queer. Egy alapvető jog, a gyülekezési jog gyermekvédelembe csomagolt korlátozása elleni fellépés kötötte össze őket. Tehát a tisztelet a másik iránt, ami abból fakad, hogy ez a jog mindenkit megillessen. Ez érintett meg ott és akkor százezreket. A szivárványzászlóba tekert fiatalt, a kézen fogva sétáló idős házaspárt és még a Mi Hazánkkal szimpatizáló, Kárpátia-pólós srácot is, aki nem azok közé állt be, akik lezárták a Pride-menet eredeti útvonalának szánt Szabadság-hidat, hanem a tömeggel vonult.
Reklám
Ezek a százezrek nem egy vélt vagy valós ideológiát mentek képviselni, hanem a mások életébe nem behatoló, azt nem korlátozó szabadságot, ez tartotta őket egyben, nem mellesleg pedig azt, hogy egy felnőtt ember hadd mutassa már ki, hogy érdek nélkül szeret egy másik felnőtt embert.
Ha két hetero nyilvános sétája kézen fogva, ölelése, puszija, csókja, vagy szerelmének másfajta kimutatása nem megbotránkoztató vagy közszeméremsértő, akkor az LMBTQ+-közösséghez tartozóké se legyen az. Nem kell, hogy tetszen, egy csók két hetero között sem mindig mindenkinek esztétikus. Bámulni viszont nem is illik.
Szexuális irányultságot és identitást meghatározni és felvállalni rohadtul nem egyszerű dolog, ha pedig ezzel valaki kilóg a sorból, a társadalomból, akkor még kevésbé. Tartozni valahova, valaki(k)hez viszont a legjobb érzés, mert akkor az ember szeret lenni.
És higgyék el, egyidejűleg érezheti az ember magát otthon a templomban, egy kokárdás felvonuláson, a Pride-on, egy béke- vagy családpárti meneten, az NFGreenen, az Eperfesztiválon, a Jurtanapokon vagy épp a Nemeshodosi Nagy Lakomán. Hogyha ott szívesen fogadják és elfogadják!