Szerző
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni!
Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató.
Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld!
(Roberto)
Betyár a Grundról 10.
Lezárult egy korszak, Csehszlovákia órái meg voltak számlálva.
Naplóm legszebb betűi, helyenként rímbe szedve – 2:1-es verzió
Olykor emberi ésszel felfoghatatlan egy szimbólum valódi értéke.
Betyár a Grundról 9.
A régi, nagy neveket fokozatosan újabb, fiatal tehetségek váltották fel.
A helyzeteket belövik, ugye?
Fél kettőkor vágtunk neki az útnak, hogy elérjük az aktuális célállomást.
Betyár a Grundról 8.
A végső táblázatban előttünk csak két prágai csapat végzett: a Sparta és a Dukla.
Megcsalt a kedves – az első Arénás vereség margójára
Hosszú volt a hét, vártam, hogy újra találkozzunk.
Középfölde megsárgult, fakó kékes ege alatt
Egy verőfényes szombat délután történt meg ismét a találkozás.
Betyár a Grundról 6.
Édesapám sokszor lelépett otthonról hétvégenként, aztán beszámolót adott az élményeiről.