Nagyon sokan nemhogy a fogyasztói szokásaikon nem hajlandók változtatni, hanem azt is tagadják, hogy bármiféle probléma lenne. A klímaváltozás tagadása sok formát ölthet.
Gyurkovics Tamás harmadik regénye több dologban hasonlít az előzőekre. Egyrészt abban, hogy valós események szolgáltatták az alapját, és írását kiterjedt kutatómunka előzte meg.
Most látszik a legélesebben, hogy a klímaváltozással nem pusztán ijesztgetnek bennünket, hanem az igenis belenyúl a mindennapjainkba. Ezért – sajnos – nem is lehetne aktuálisabb a vers.
Az ember, mióta csak ember, minduntalan belenyúl a környezetébe, és saját kénye-kedve szerint alakítja azt. Csakhogy mindez szinte sosem marad előre nem látott következmények nélkül.
Gyakran van úgy, hogy az ember nincs jóban a világgal, pusztán azért, mert nincs jóban, tisztában önmagával. Valamiképp ezt igyekeztem megragadni a következő pár sorban.
Ha nem tudnád, elárulom, hogy nem a huszonegyedik században élsz. Hanem a tizennyolcadik eleje felé. Na jó, most magam elé képzeltem a zavart az arcodon, szóval megmagyarázom.