József Attila Születésnapomra című versét mindig is szerettem. Hihetetlen, milyen ritmusa van, mennyire ülnek a rímek, a hangvétele pedig egyszerre keserű, önironikus és elképesztően pimasz. Nem lehet nem szeretni!
Amikor felmerült, hogy írjunk egy átiratot, szinte rögtön ez a költemény jutott az eszembe. Már csak azért is, mert mindenki kivétel nélkül ismeri, valamikor fejből kellett fújja. Nagy falat, persze. Küzdöttem is vele rendesen, de az eredeti olyan jó, hogy még az én mellette jelentősen eltörpülő átiratom is csak élvezhető lesz a számotokra! Legalábbis, remélem.
Sipos Janka: Zsír
Harminchat éves lettem én:
egészen meglett nőszemély!
Csecsem
becse
megfogyva bár, de törve nem.
E korban még nem förtelem
divat
likat
villantani oldalt, ehelyt,
csak egyél gabonapehelyt!
Nem ám,
anyám,
lecsúszik bármi hizlaló!
Se zsír, se szénhidrát, se só.
Szerény
remény
lesz akkor, hogy Szerdahelyen
nem röhögnek a beleden.
Kigyúrt
ficsúrt
nem fogsz, ha a szép alhasért
nem emelgetsz kilós acélt.
Facér
s kacér
de jó, nem kell lennem nekem!
Megóv e vaskos szerelem,
ha hiz-
lal is.
Inkább legyen a célszemély,
ki bicepsz helyett ésszel él.
Csapot
papot
otthagyok érted! Alkonyul,
fejem válladra ráborul.
Csörög
zörög
a csipszeszacskó, mit fogok,
s tartalma, mit elmajszolok
veled.
Egyed!
