Bödőcs Tibor munkásságát kifejezetten nagyra tartom, standupjain nem egyszer könnyesre nevetem magam. A Mulat a manézst azonban, bevallom, képtelen voltam végigolvasni.
Lássunk most egy kortárs, netes románcot, amely épp olyan gyorsan indul el, amilyen gyorsan véget is ér, tényleges tartalom, mélység, jelentőség nélkül.
A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól.
Őszinte leszek: azt hittem, könnyebb lesz verset írni a kisebbségi magyarság témájában. Aztán eszembe jutott egy régi emlék, tisztán, nyilvánvalóan, mint egy villámcsapás...
Szlovákiai magyarként jó eséllyel kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor „magyarázzuk a bizonyítványunkat”: hogy is van az, hogy itt élünk, hogy élünk, milyen nyelvet használunk a mindennapokban, satöbbi. Pedig egy kisebbség tagjának lenni…