2015/2016 – új idény kezdődött
Az én házam, az én váram – tartja a mondás. Mivel az első három fordulóban odahaza léptünk pályára, alaposan fel kellett kötni az alsóneműt! Hogy miért is? Nos, az első körben csak a Szenicét kellett „elintézni”, majd a Nagyszombatot, aztán meg a Slovant. A csapat megerősödött, többek között Pačinda, Tujvel, Polievka, Stephens és Simon Pambou jött. Igaz, közben Majerník, Ujlaky, Polaček és Sabler távozott Dunaszerdahelyről. Az első körben hoztuk a kötelezőt – DAC–Szenice 2:0.
Szarka Ákos lőtte a sárga-kékek 700. élvonalbeli gólját!
A nagyszombatiakkal már nem volt ennyire egyszerű dolgunk, de vesztes állásából végül csak „behúztuk” a három pontot – 2:1. A meccs hőse, a DAC friss szerzeménye Erik Pačinda volt. A Szenice elleni találatát megduplázva küldte haza a fehér angyalokat. Ismét egy statisztikai adat: ez volt a DAC 200. élvonalbeli győzelme. Vesztettünk viszont az utcán, mert a városban portyázó nagyszombati „kemény legények” nem túl tisztességes módon elbántak pár szurkolótársunkkal. Éberségre adott okot ez – és nem csak az utcán – mert a harmadik fordulóban a pozsonyi égszínkékek következtek. Az eddigi 100%-os mérleghez, 6443 néző előtt, 1:1-es döntetlent írhattunk „csak” fel. Ott Priskin Tomi nem örült túlzottan pontos lövésének, itt Noe Kwin igen, hatalmas fejesgóljának.
Emlékszem, az első félidő hajrájában támadtunk, amikor a bíró a sípjába fújt, fura egy jelenet volt.
Nem ez volt az első eset, hogy pont a Slovan ellen egy ígéretes akciót félbeszakítva, a spori önkénye érvényesült. Középső ujjammal adtam a világ tudtára, akkor is, és most is, mit gondolok az efféle dolgokról. Biztos nem csupán ezen úszott el az újabb győzelem, pedig több mint egy órával a mérkőzés kezdete előtt már vibrált a levegő a stadionban. Aki átélte már a derbik derbijét, az tudja, ez mit jelent. Az ember már reggel úgy kel fel, mintha a világot készülné megmenteni, pont, mint Bruce Willis! Igaz, ez rossz hasonlat, mert a világ ilyenkor várhat, szóval, az első a DAC–Slovan, vagy inkább, ahogy mi mondjuk: „szlopan”! Egy hét múlva mégis sikerült a diadal, csak „kicsiben”. Nem voltunk sokan a lelátón, de a fiúk meghálálták a maroknyi tábor buzdítását:
DAC U19–Slovan U19 1:0, gólszerző Sandal Dominik.
Következő állomás Zsolna volt, az idény első túráját 143-an tették meg. Rekkenő hőségben, már a 7. percben vezetést szereztünk, ismét Kwin köszönt be. Megtartani, megtartani, megtartani – mondta volna Lenin (gondolom). De, ha Vlagyimír Iljics nem is, mi biztosan! Egészen a 69. percig sikerült tartani az előnyünket, aztán még nagyobb elszántsággal, legalább az egy pontot. Négy forduló után másodikok voltunk a tabellán, ez megért egy fasza kis fotót a csapattal az egyik benzinkúton, hazafelé. Tomislav Marić, a gárda edzője itt találkozott először dunaszerdahelyi hasonmásával, a „Kiskancsóval”. Volt, akinek bizony nem volt első látásra világos, melyikük melyik!
Szóval előttünk csak a Trencsén, de 100%-an!
És pont a Trencsén volt a soron következő ellenfelünk odahaza. Ami az ősszel sikerült, az most nem. Bár méltó ellenfél voltunk, végül alulmaradtunk, és ezzel elveszett a veretlenségünk, na meg a második helyünk is. A trencséniek edzője pedig azzal élcelődött, hogy nem csak a „nappali szőnyegén” tudnak a fiai focizni – utalva ezzel Marić egy korábbi kijelentésére. Ezután egy keleti „kirándulás” várta a sárga-kékeket, méghozzá dupla mérkőzéssel. A kupában a Sztropkót, a ligában pedig Nagymihályt vertük 3:0-ra, úgy, hogy csak kevesen követték a csapatot, bevallom, én sem. Az előbbin egy, az utóbbin kb. 60 „szerdahelyi” vett részt. Indokolt az idézőjel, mivel jelentős hányadban helybéli DAC-szimpatizánsokról van szó. Nem túlzok, ha azt mondom, a Fradi után a DAC-nak van területileg a legnagyobb szurkolótábora. A felvidéki magyarok hosszú sávban elterülő közössége adja azt a bizonyos magot, mellyel egy 500 kilométer hosszú „kert is virágba borulna, és illatozna”!
Amikor a kapanyél is elsül, avagy Szarka Ákos a legnagyobb király!
DAC–Zólyombrézó a hetedik fordulóban 5:1, az öt gólból Ákos egymaga négyet rúgott, mellyel klubtörténelmet írt. Eddig ugyanis még senkinek nem sikerült a legmagasabb osztályban, egy meccsen ennyi találatot elérnie. De arra is régen volt példa, hogy öt gólt rúgjon a csapat, a legutóbbi ilyen ligás meccs 1999-ben fordult elő. Még egy dolog, amiért ez a meccs örökre emlékezetes marad:
Másnap elkezdődött az északi kanyar bontása, és ezzel kezdetét vette az Aréna átépítése.
A B-közép ennek tiszteletére, erre az egy találkozóra „átköltözött” abba a szektorba, ahol 2008. november 1-én szurkolókat vertek a karhatalmi szervek, és ahol addig minden évben mécsest gyújtottunk a szomorú esemény emlékére…
(Folyt. köv.)
(Roberto)