Az interjú szerzője: Horváth Szomolai Andrea
Hatalmas nézői sikert aratott Vujity Tvrtko november elsején bemutatott filmje, a Túl minden határon – Csernobil. Rényi Ádám, tévékritikus szerint ez az a fajta alapos, mégis egyszerűen befogadható riportfilm, amilyenek már évek óta érthetetlen módon hiányoznak a hazai televíziós kínálatból. A közösségi hálón magyar nézők milliói gratulálnak Tvrtkónak a legújabb alkotásához. Mi exkluzív interjút készítettünk az oknyomozó riporterrel a csernobili témáról, aki szerint a bibliai „fekete üröm” neve oroszul: Csernobil.
Könyv formájában évekkel ezelőtt már foglalkoztál Csernobillal a Pokoli történetek keretén belül. Miért vetted újra elő ezt a témát?
Egyrészt húsz évvel ezelőtt Csernobil teljesen más volt, mint ma. Akkor nagyon sok kenőpénzt fizettem azért, hogy ott lehessek, ma pedig a csernobili zóna egy bizonyos részéből Disneylandet csináltak, lehet hűtőmágnest kapni, „voltam Csernobilban” feliratú pólót venni. Azonkívül mindazért, amit nem ad vissza például a most olyan népszerű HBO sorozat, hogy volt egy magyar Csernobil. Még Csehszlovákia is betiltotta a kamionsofőrök útjait a zónába. Az osztrákok megtiltották az utakat, de magyar munkavállalókkal kiküldették őket plusz pénzért. Azok meg, akik nem látták a veszélyt, nagy rotációs járművel elmentek oda, aztán meg is haltak.
Csernobilnak vannak magyar áldozatai, hősei és felelősei is, és ezt mindenképpen szerettem volna megmutatni.
Annak idején készítettem egy 12 perces riportot azokon a helyeken, ahova beengedtek, de itt most ez egy fél éves előkészületi szakasz után leforgatott egyórás film.
A te ötleted volt ez a film?
A Csernobil-film ötlete az ATV vezérigazgatójától származik. Németh S. Szilárd 10 évvel fiatalabb nálam, neki már nincsenek meg azok az emlékei, hogy: „Mosd meg fiam a salátát, ne menj a homokozóba, csukjuk be az ablakot.” Szilárd tudta, hogy 20 éve jártam már Csernobilban és nagyon sokat kérdezett az akkori utamról. Aztán amikor hazaértem, Barnabás fiam nyaggatott azzal, hogy vigyem el Csernobilba. Ő a HBO sorozatát látta, s látni akarta mindazt, amiről a film szól. Persze, nem jöhetett velem, hiszen a zónába nem léphetnek be kiskorúak, ugyanakkor
tudatosult bennem, hogy felnőtt egy generáció, amely ma mindent akar tudni Csernobilról úgy, hogy akkor és azt nem élte át.
Gondolom, teljesen más volt a mostani forgatás. A stáb rendben hazatért?
Annak idején nem volt drónkamera, most azt is fel tudtuk küldeni. Egyébként stábunk mindhárom tagja testileg teljesen rendben van, viszont a drónkamera sugárszennyezett lett. Meg hát most egy filmet látnak a nézők, nem riportot.
Nyilván most már működik a csernobili katasztrófaturizmus. Kell-e valamilyen előkészület ahhoz, hogy kijuss oda?
Az a nagyon durva, hogy ez valóban egy olyan helyszín, ahol fél méterenként más a sugárzási érték. Valahova viszik a katasztrófaturistákat, és vannak olyan helyek a sugártérkép szerint, ahova nem lehet bemenni. Én voltam olyan helyen, ahova akár te is, és bárki bemehet, és voltunk olyan helyen is, ahova csak maszkban és szkafanderben szabadott bemenni.
Az út elején test-sugármérésre került sor, nagyon speciális műszerrel… több mint egy órán keresztül ment végig egy radar a testünkön, az út végén ugyanazt megismételtük, ez a vizsgálat erősítette meg, hogy mi jól vagyunk, a drón viszont sugárszennyezett lett.
Mi a véleményed az HBO Csernobil c. sorozatáról? Nem félsz attól, hogy ezzel most elkezdik összehasonlítgatni a ti filmeteket?
Fantasztikus az a sorozat, és egész nyugodtan össze lehet hasonlítgatni. Az nem fogja visszaadni a magyar Csernobilt. Itt magyarul beszélő emberek vannak. Szerintem egész életem legnagyobb filmélménye volt, és tudod mit? Én szeretem magasra tenni a lécet. Szakértővel végigbeszélgettem az HBO-filmet, elárulta, vannak benne apró pontatlanságok, de ezért senki nem haragszik, mert ismét visszaadta az érzést, újra felhívta a figyelmet Csernobilra.
A mi filmünkben magyarul beszélnek olyan emberek, akiket odaküldtek egy pár napos katonai kiképzés után, magyarul zokog az özvegy, akinek kamionsofőr férjét odaküldték, és rövid időn belül meghalt.
A megszólalók megtalálása nyilván egy hosszas kutatómunka eredménye.
Egy ukrán törvény ötven százalékos közmű-engedményt ad a Csernobil-igazolvánnyal rendelkezőknek. Mi lekövettük, kinek lehet ilyen igazolványa. Hatszázezer katona, kétszázezer likvidátor… azért ezek az emberek tudnak egymásról, a legkisebb ukrán városban is van Csernobil-emlékmű.
Mesélj kicsit a filmről a saját nézőpontodból!
Ez az én személyes utazástörténetem. Tudod mit? Ebben a filmben nem én leszek a jó, hanem képzeld el, hogy egy elképesztően csöndes kisvárosban egyszer csak megszólal a dózismérő, és nem megy ki a fejedből…
Voltak a szeptemberi csernobili utad során nagy találkozások?
Találkoztam Lucas Hixtonnal, aki hat évvel ezelőtt atomenergetikai kutatóként odament Csernobilba, és azt kérdezte, mit keres itt ezer gazdátlan kutya.
Lucas azóta Csernobilban él, és semmi mást nem csinál, mint a zónában élő hétszáz kutyát oltja, ivartalanítja, csippeli. Vannak ilyen szent őrültek, akik nem azért mennek oda, hogy verjék a mellüket, hogy én itt voltam.
Nem egyedül dolgoztál a filmen.
Varga Zsolt és Varga Dezső egy csodálatos mátészalkai testvérpár. 25 éve a barátaim, mondhatom, hogy a testvéreim ők ketten. Együtt járunk nyaralni, évek óta együtt szilveszterezünk, nagyon sok közös emlék köt minket össze. Ez a két fiú az életét is beletette ebbe a filmbe úgy, hogy a drónkamerájuk sugárszennyezést kapott. Ők ketten nem állnak a reflektorok fényében, de ők azok, akik hatalmas alázattal tettek meg mindent azért, hogy megnézhessétek a Csernobil-filmet. Sokan segítették a munkánkat (ifjabb Balogh Ferenc zeneszerző munkáját muszáj vagyok külön is megemlíteni), ám ŐK ketten, Dedi és Zsolti tényleg beletették a filmbe az egész életüket is.
Újságíróként mentél Csernobilba. Milyen hatással van rád a hely?
Rám döbbenetes hatással van a hely. De mást mondok neked, és ebből mindent meg fogsz érteni.
33 éves vagy, pár hónappal Csernobil után születtél… akkoriban magyar asszonyok vetették el a magzataikat, mert nem jutottak kellő, normális információhoz. Tudom, hogy durva, és bocsánat, hogy a szemedbe mondom, de volt olyan asszony, akkoriban, aki annyira félt, hogy másként döntött, és akkor én most egyedül beszélgetnék itt.
Én mindenkinek azt mondom, nézze meg a filmet, és hozza meg saját Csernobil-igazságát, én nem mondhatom meg.
A témában írtunk, ankétoztunk mi is:
Chernobyl – Ghost Land: Milan Vrábeľ felvételei
Csernobil-ankét: Miként látja a katasztrófát Antal Ágota és Fibi Sándor?
Csernobil-ankét: “Azok a képek, melyeken a Föld egy roncstelep, valóra válhattak volna…”
Csernobil-ankét: “200 méterre álltam attól az energiától, amely kiirthatta volna Európa nagy…
Csernobil-ankét: “A sorozat, amely kitolta a szakma határait”
Csernobil – Milan Vrábeľ fotói a sújtott zónából (I.)
Csernobil – Milan Vrábeľ fotói a sújtott zónából (II.)
Csernobil: Embertelen és vérfagyasztó – Juraj Benkóczky felvételei a tiltott zónából