A karácsonyi halászléfőző verseny (visszatekintő)

A cikk megjelent a Klikk Out 2020/01. számában.

Fotók: Szabó Péter Pál

2019. december 21., szombat, reggel 6:30-kor rendíthetetlenül és kíméletlenül ébreszt a dallam, amelyet annyira nem szeretek hallani, mint az iskola tábláján a kréta fogcsikorgató visítását. Ám rögtön arra gondolok, mennyien végighallgatnák ezt az ébresztőt, így rögtön hálát adtam az Úrnak, hogy nekem még megadta ezt a napot is… 🙂 Egy percnyi ásítozás után a jéghideg víz frissítő hatásától már csak az jár az fejemben, hogy ma egy remek napnak nézünk elébe, hiszen ma van a dunaszerdahelyi karácsonyi vásár egyik legnagyobb napja, a Betyártanya karácsonyi halászléfőző versenye!

Amint ez a gondolat eljutott a főszerverembe, máris szaporábban szedtem a testem, észre sem vettem, és már a legmelegebb „szerkómban” találtam magam… 🙂 Ahogy kiléptem az ajtón, Betyár kutyám máris csóváló farokkal üdvözölt, ám ez köszönhető annak is, hogy a munkaruhám már messziről az ételszagtól bűzlött! Cserélheted te azt naponta is, egy konyhában eltöltött tizenöt perc után ugyanolyan „zamatos” illatú, mintha egy hónapig viselted volna.

Ezt se hagyd ki:

A Betyártanya karácsonyi halászléfőző versenye képekben – Szabó Péter Pál fotói

Karácsonyi halászléfőző verseny a Betyártanyában – aftermovie

Nyitom a kocsim ajtaját, bepöccintem a kétszázhúsz lovas ménest, és már húzok is a főfőző mesteremért, Csípős Zoliért, aki a karácsonyi vásár minden napját velem együtt gyúrta végig! Ma ő is mosolygósabb, mint máskor, hiszen ő is nagyon kedveli a főzőversenyeket, mikor az amatőrnek, a szakinak, a horgásznak, vadásznak, madarásznak egy a célja: hogy a legjobb halászlevet főzze, és elvigye a legnagyobb elismerést! Tudniillik Csípős Zoli pár éve a Csípős bandával háromszor egymás után elnyerte a szolnoki pörköltfőző verseny első helyét. Mondhatni, európai bajnokok pörköltfőzésben! Több mint 1200 csapatból háromszor egymás után! Nem semmi!

Mivel ez a nap a halakról szólt, így mi a Betyártanyában is csak úsztunk az árral, és halkülönlegességeket készítettünk. Közel fél nyolckor értünk a helyszínre, ahol a legnagyobb meglepetésünkre már két csapat is toporzékolt, és készítette a saját portáját! Zolikám, mi már elkéstünk az elsők közt érkezők köréből, így gyorsan csapjunk a lovak közé – mondtam mosolyogva. Leparkolás, pakolás, ajtókinyitás, és ezernyi más tevékenység, míg egy konyhát használható hőmérsékletűre hevítesz. Egy szakácsnak mindig is a nap kezdetekor akad a legtöbb dolga, tennivalója. Mivel mindketten kellő tapasztalattal rendelkezünk, így már szinte szó nélkül teszünk-veszünk, és szinte telepatikusan kommunikálunk egymással…

Ahogy készülnek az ételek, a csapatokat üdvözlöm egy székely különlegességgel, melyet tüzesvíznek kereszteltek székely testvéreink. Miért tüzes? Mert székely testvéreink az amúgy is erős pálinkájukat a nagy hidegben még felhevítik egy lábosban, majd mikor már kezd elpárologni az alkohol akkor egy csettintéssel meggyújtják, ami által kék láng keletkezik a forró pálinka színén. Majd ebből a „párlatból” öntenek egy jó kupicára valót, koccintanak, és teszik fel a kérdést! Mije van a fának? Hát le-vele! Ahogy a felhevült alkoholt a szádba vetted, már érzékeled, hogy ez egy medvét is agyonvágna, ám mikor lenyeled, akkor észleled csak igazán a sárkány haragját, és azonnal végig csiklandozza a torkod után a nyelőcsövedet, majd a gyomrodat, majd szinte azonnal felszívódik, és már a helyén is van! A fejedben! 🙂 Hatása nagyon kellemes – mértékkel gyógyszer!

Egy kis útbaigazítást tartok a már a helyszínen lévő csapatoknak a helyük elfoglalásával kapcsolatban, míg fokozatosan érkeznek a többiek. Sajnos valamilyen furcsa vírus folytán a Magaszfeszültség, a Miss Q babes, a Fortissimo, és a Nagyhalak csapata nem tudott részt venni a megmérettetésben, ám ennek ellenére is összejött nyolc csapat. Fél kilenc tájékán érkezett a verseny főfőbírája, Tatai Robi, majd a tutit mindig megmondó Mondok Árpád, magazinunk főszerkesztője – Poór Tibor, majd Kovácsi Gyula alias Pók – életművész barátom. Egyeztettek a zsűrizés pontjairól, majd pontosan tíz órakor megnyitottuk a 3. Karácsonyi Halászléfőző Versenyt.

A csapatok elkezdték a hagymapucolást, közben tüzet raktak, majd nekifogtak a halászlé főzésével kapcsolatos tennivalóknak. A zsűri tagjai elvegyültek a nagyon szép számban megjelenő vendégseregben, majd minden figyelmüket a csapatokra szögezték. Közben a Betyártanyában jobbnál jobb halkülönlegességek készültek, amelyek szaporán fogytak is. A rácponty hatalmas sikere nem maradt alul, hasonlóképp a pontypaprikásé sem. Sajnos az időjárás az utolsó adventi hétvégén nem volt hozzánk kegyes, mert dél tájékán elkezdett esni az eső, így megint csak sokaktól jött a varázskérdés: mikor kell inni? Hát amikor jól esik… 🙂

Ám nagyon jól esett az is, hogy a rendezvénnyel közel ötszáz eurót sikerült összegyűjtenünk a Nyitra melletti buszbalesetben elhunyt koloniak hozzátartozóinak, amelyet személyesen Kolon polgármestere, Balkó Robi barátom továbbított az érintetteknek. Nagyon szép cselekedet, hogy még a mai nehéz időszakban is hozzájárulnak az emberek a jócselekedethez és a jótékonykodáshoz. Mert ma nekik van rá szükségük, de lehet, hogy holnap már nekünk! Ezt sajnos soha nem lehet kizárni!

Szóval, ahogy közeledett a délután két óra, a csapatok már készenlétben várták a zsűritagok érkezését, akik a mintákat összeszedve figyelmesen nekiültek a kóstolásnak. Vagy húsz perc után meg is született az eredmény. Annak kihirdetése előtt azért a biztonság kedvéért végigfutottam jómagam is a mintákat, és ugyan csak a számokkal megjelölt tányérokat tudtam értékelni, végsősoron teljes mértékben azonosultam a zsűri döntésével. A Betyártanya 2019-es karácsonyi halászléfőző versenyén a következő csapatok értek el dobogós helyezést:

A nyerteseknek szívből gratulálunk, és annyit tudni illik, hogy vesztese e napnak nem volt, esetleg az vesztett, ki nem látogatott ki a helyszínre.

Nagyon jó volt látni a „dőzsölő” vendégeket, az egymással kommunikáló csapatokat, és hallani, hogy „ezt kóstold meg, testvír”, meg „nincs véletlenül ezed vagy azod”, esetleg „sózz oda neki”, vagy „mi lesz ez, eccsó? lecsó?”. 🙂 Nagyon örülök, hogy ez a délelőtt volt a legmozgalmasabb, legvidámabb az egész karácsonyi vásár során. Ezennel szeretném megköszönni sz összes csapatnak a részvételt, a vendégeknek a jóindulatot és a megtiszteltetést, hogy részt vettek rendezvényünkön. Jövőre TE se maradj le róla!

Sok szeretetet, erőt és türelmet az új évhez, és azt kívánom, hogy mindenki találja meg az élet apró örömeit!