A PR-interjú megjelent a Klikk Out 2020/01. számában.
Videón is megtekinthető: Választások 2020: PR-interjú Bárdos Gyulával
A Magyar Közösségi Összefogás pártjában a politikai tapasztalat képviselője és úgy gondolja, hogy az újonnan megalakult összefogás közössége egy jó irány ahhoz, hogy a magyar kisebbségi képviselet jobb és hatékonyabb legyen az eddiginél. Bárdos Gyulával, a MKÖ választási listájának első számú jelöltjével beszélgettünk.
Bárdos úr, megkérem, hogy néhány mondatban mutatkozzon be!
Jó napot kívánok! Bárdos Gyula vagyok és köszönöm a meghívást. Jelenleg a CSEMADOK országos elnökeként dolgozom és a Magyar Közösségi Összefogásnak vagyok a listavezetője. Pozsonyban a bölcsészkaron végeztem, dolgoztam újságíróként és szerkesztőként, bizonyos ideig parlamenti képviselőként a parlamentben is tevékenykedtem. Most egy olyan csapat élén vágok neki ismételten a választásoknak, ahol sok a fiatal és tulajdonképpen én vagyok a kakukktojás, mert a 150 tagú lista átlagéletkora 43 év.
Bárdos úr, az Ön neve az első a MKÖ listáján, és az egyik legnagyobb feladata az, hogy lekommunikálja a magyar pártokkal való jelenlegi történéseket. Ezért is kérdezem, hogy milyen története volt a Magyar Közösségi Összefogás létrejöttének?
Való igaz, hogy nem volt egyszerű. Igaz, hogy a Most-Híd parlamenti párt, de ha azt nézzük, hogy a Magyar Közösség Pártja helyi szinten és az európai választások szintjén sokkal eredményesebben szerepelt, akkor elképzelhetetlen egy 70-30-as arány a közös indulásnál. Emiatt aztán egyszerűen nem lehetett egyezségre jutni, de szeptemberben egy felmelegített forduló keretén belül ismét tárgyalóasztalhoz ültünk. Közben volt egy európai parlamenti választás, amely mindenkinek felnyitotta a szemét arra, hogy a szembenállásnak és a nem összefogásnak az az eredménye, hogy kimaradunk. Az Európai Parlamentben Szlovákia uniós részvételétől számítva első alkalommal nincs a felvidéki magyarságnak közvetlen képviselete. Ekkor még nagyobb nyomás jött, és ekkor a Magyar Közösség Pártja azt mondta, hogy mindenképpen együtt kellene indulni egy választási pártban.
A Magyar Közösség Pártjában többek között én voltam az egyik szóvivője annak, hogy az elmúlt évtized szembenállása és árokásása miatt nem reális az, hogy a Híd elinduljon az MKP listáján vagy fordítva. Ezért egyedüli reális útnak egy választási párt indítását tartottam és a legdemokratikusabbnak is, ahol a két releváns és később a több kisebb párt egy listán indul az ötszázalékos parlamenti küszöb mellett, és majd a legilletékesebbek, a szavazók eldöntik, hogy ki kerüljön be a preferenciaszavazatok alapján a parlamentbe. Ezt szerettem volna én is, de ezek a tárgyalások nem voltak eredményesek személyes és egyéb okok miatt.
Ami ebben az országban a Kuciak-gyilkosság után teljesen világos mindenki számára, hogy a regnáló hatalom és a maffia között micsoda polipszerű kapcsolat van, ahol a farok csóválja a kutyát, tehát tulajdonképpen a maffiózók irányítják az országot, a főügyészt és minden fontos dologban ráhatásuk van az ügyintézésre és a dolgok menetére. Amikor a legutolsó fázisban kezdtünk tárgyalni erről a közös listáról immár több párt részvételével – a Híd, az MKP, a Magyar Fórum és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség – és a tárgyalások sikertelenek voltak, elindult egy aláírásgyűjtés az Összefogás nevű választási párt beiktatására.
Az Összefogás, mint politikai mozgalom egy választási pártként jött létre, amely egy közös platformot akar kínálni mindenki számára. A Híd részéről azonban nem voltak hajlandók és képesek azt mondani, hogy a mostani legerősebb kormánypárttal, a Smerrel nem mennek koalícióba a választások után.
z egyeztetések során többször is szünetet tartottunk, amikor azt mondták, hogy megbeszélik otthon. Az az igazság, hogy nekem már akkor világos volt, hogy nem lesz egyezség, amikor az ötpárti tárgyalásokon egyszer sem jelent meg Bugár Béla, a Most-Híd elnöke. Ha egy párt komolyan gondolja, akkor szerintem el kell menni tárgyalni, mert tárgyalni, beszélni kell. Tárgyaltunk azokkal, akik ott voltak, és az volt a legfontosabb, hogy ne áruljunk zsákbamacskát, tehát hogy a választásokon úgy menjünk az emberek elé, hogy van itt egy választási párt, amely nem szünteti meg a pártokat.
Az összefogás mellet fontos a választók mobilizációja. Mi az, amivel szavazásra lehet ösztönözni a magyar választókat?
Egyetértek azzal, hogy főleg magyar szavazatokat akarunk szerezni. Ezekkel juthatunk be és jutunk is be a parlamentbe. Nem zárom ki a velünk együtt élő szlovákok vagy más nemzetiségek szavazatait sem, hiszen a déli régiókban élő más nemzetiségek ugyanúgy a rövidebbet húzzák, mint mi, az itteni magyarok. Meg akarjuk értetni, hogy mit akarunk. A számok nem engednek. A statisztikai adatok, a választási mutatók és eredmények azt mutatják, hogy az országos megmérettetésen össze kéne fogni.
Az ötből három párt össze tudott fogni, itt a kulcsszó az együtt. Együtt, közösen, amikor a pártérdek és az egyéni érdek a háttérbe kell, hogy szoruljon. És van itt egy felsőbb érdek, ami mindent felülbírál, felülmúl: itt közösségben kell gondolkodni. És ez a közösségi gondolkodás a régiónkban a velünk együtt élőkre is kiterjed.
Tehát mi változtatni akarunk, nem ilyen kormányzati stílust szeretnénk. Meg akarjuk szüntetni a maffia polipszerű összefonódását az igazságszolgáltatással és a politikummal. Becsületes, tisztességes politizálást akarunk, olyan törvényeket, kormányzást, amely felemeli a déli régiót, és egyenrangúvá teszi. Nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy mi még mindig a rövidebbet húzzuk harminc évvel a rendszerváltozást követően is. Az az ország, amely 27 éve létezik, az alkotmányában feltételezi, hogy lesz egy átfogó kisebbségi törvény, egy kerettörvény, ami a mai napig nincs.
Fontosnak tartjuk a kisebbségi jogállást, de legalább annyira fontos a regionális felzárkóztatás is. Az, hogy a felvidéki magyarok és a velünk együtt élők jól érezzék magukat, otthon érezzék magukat a szülőföldjükön, és ne legyen az a megkülönböztetés, hogy ha én valamilyen ügyet akarok intézni, akkor veszekednem kelljen az ügyintézővel, hogy ezt milyen nyelven akarom megtenni.
Ha egy olyan államban élünk, ahol megbecsülik a számbeli kisebbségekben élőket – nem csak a magyarokat, hanem a többieket is -, akkor az egy plusz dolog, hogy az anyanyelvemen kívül egy más nyelvet is beszélek, más kultúrát is ismerek. Ez egy többlet, nem pedig negatívum. Ezt kell elfogadtatni a többségi nemzettel és ahhoz, hogy ezek a változások bekövetkezzenek, ennek a csapatnak be kell jutnia és be is fog jutni a parlamentbe, ahol meg kell változtatni az eddigi retorikát, az eddigi módszereket.
Tételezzük fel, hogy az Összefogás bejut a parlamentbe és kormánypárttá válik. Mi lesz a legfontosabb programpont?
Egyértelműen a déli régiókban élők felzárkóztatása. Ennek megvan a gazdasági és szociális vetülete az egészségügy és a közlekedés, az infrastruktúra, a kultúra, továbbá az oktatás területén. A programunkat január elején, pontosabban 8-án mutatjuk be Révkomáromban. A helyszín és az időpont nem véletlen, hiszen 1994-ben január 8-án Révkomáromban volt egy nagygyűlés, aminek az önkormányzatiság megerősítése lett volna a célja.
Szimbolikus jelentőségű, hogy mi is akkor mutatjuk be a programunkat, amelyben az önkormányzatiság mindenképpen a fontos területek között fog szerepelni, mert az önkormányzatiságnak regionális, megyei és országos szinten is sokkal erősebbnek kell lennie. Ez az ún. szubszidiaritás elve, amely alapján a dolgokat ott kell intézni, ahol a legközelebb vannak a polgárhoz. Helyi, községi vagy városi, esetleg megyei szinten, de a jelenlegi megyei leosztás azt mutatja, a természetes régiókat minden logikát nélkülözően osztották fel.
És itt nemcsak a mi területünket, Dél-Szlovákiát mondom, hanem például a Szepességet vagy az Erdőhátat is, amely mesterségesen ketté van vágva, hogy a magyarok aránya ne legyen túl nagy és mondjuk a megyefőnök választásában ne rúghassunk labdába. Az önkormányzatiságot szakmailag kell elővenni. Tulajdonképpen az, hogy mi magyarok vagyunk, tény. De az, hogy mi magyarok vagyunk, nem elég, kell a szakmaiság és a kompetens hozzáállás is, kellenek az érvekkel alátámasztott elképzelések és ez a program ezeket tartalmazza. Most is azzal riogatnak egyesek, hogy amíg a mostani jó magyarok vannak ott, addig rendben van, de ha mások kerülnek oda, akkor gond lenne. Dehogy lesz gond, pont fordítva.
Ha ész érvekkel tárgyalunk, ha pontosan alá tudjuk támasztani a dolgainkat és a választások után a választók erejével és mandátumával le tudunk ülni a tárgyalóasztalhoz, akkor másképp, más módon, sokkal erőteljesebben és határozottabban tudunk onnan felkelni és eredményeket elérni. Ez a politika lényege.
Beszélgetésünk végén egy zárógondolatot kérnék, amivel üzenetet küldhet a választópolgároknak.
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, egy nagyon korrekt beszélgetésnek lehettem részese. Köszönöm a kérdéseket, a lehetőséget, a gondolatokat és az üzenet egyértelmű.
Felvidéki magyarok, velünk együtt élő szlovákok, ruszinok, németek, lengyelek, bárkik, akik Dél-Szlovákiában élnek: menjenek el február 29-én választani és nyugodt szívvel válasszák a 22-es sorszám alatt induló Magyar Közösségi Összefogást, mert első alkalommal nem egy párt indul, nem egy pártlista, hanem a Magyar Közösségi Összefogás listája, ahol pont azért vannak ott a függetlenek és akik nem szerepeltek soha egyetlen pártban, mert egy új időszakot szeretnénk nyitni.
Köszönöm szépen a lehetőséget és kívánok mindenkinek ideológiától és párthovatartozástól függetlenül békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendőt. A Csallóköz, Mátyusföld vagy Dél-Szlovákia bármelyik régiójában elő választópolgárokat pedig annak reményében szólítom meg, hogy egy olyan lehetőség van a kezünkben, amellyel élni kell és élni is fogunk.