Poór Tibor: A meccs után nem nagyon lehet azzal érvelni, hogy nekünk nem fontos a Slovnaft Cup stb… Kondihiány? Inkább az alapvető akarat hiánya! Hm… Ha egy szurkoló sértve és átverve érzi magát a meccs után, megértem. El lehet ezen gondolkozni… Komolyan mondom, a sírás határán vagyok…. Ja, nevetséges? Igen, mííít veszitek ilyen komolyan a focit, mondaná a klasszikus… Hm… Ezt egy DAC-szurkoló nem érdemli és főleg nem egy elődöntőben… Mindörökké és hajrá DAC!
Szigeti Attila: Nem könnyű ilyen két meccs után véleményt írni – amilyent a szlovák kupadöntőbe kerülésért játszottunk a Rózsahegy ellen – de megpróbálom. Ha azt veszem alapul, hogy a mai ellenfél két mérkőzésen rúgott nekünk 4 gólt, a kimondottan szlovák játékosok alkotta csapatukkal és nincs szükségük „nehéz” profikra, akkor ezen érdemes elgondolkodni, mert valami gond van a DAC gépezettel. Azt meg már a legutolsó dunaszerdahelyi kocsmában is tudják, hogy ha nem tudunk kinevelni olyan játékost, aki ki tudja használni a kínálkozó helyzeteket, akkor igazolnunk kell. Véleményem szerint nem történt olyan esemény, amire nem lehetett számítani, viszont a klubfilozófiánk minél jobban távolodik a szurkolói filozófiánktól. Miért? Mert ez a szép játékot azoknak találták ki, akik megtöltik a stadionokat. Játékosainknak csak annyit fordítanék le a RTVS bemondójától, hogy: Ružomberčania hrali, ako o život!!!