Mint tudjuk, advent a várakozás időszaka, a négy gyertya szimbolikája pedig szintén mindenki által ismert. Négy héttel karácsony előtt, vasárnaponként meggyújtunk egyet, végül mind a négy gyertya ég, majd következik a szenteste. Megszólal a csengő, bevonulunk a szobába, majd a feldíszített fenyőfa előtt elénekeljük a kedvenc karácsonyi dalunkat. Ez a jegyzet viszont csak közvetve szól erről a négy hétről és a Messiás születéséről. Hogy miért, és mi köze van így a karácsonyhoz, megtudhatja, ha van egy kis ideje és türelme kedves olvasóm.
Ezúttal, nem DAColok, és nem sétálok a város Fő utcáján, az életemről írok, kezdve a gyerekkoromtól, elérkezve a mába. A négy gyertya négyfelé osztja a sztorit, de fényük csak egyben teljesedik ki, mert a múltunk formálta a jelenünket, ahogy most élünk, abban pedig benne van a jövőnk. Ez is egyfajta várakozás, a keresztény kultúrkörben advent színe a lila, ami a bűnbánat jele, csupán a harmadik gyertya rózsaszín, az örömöt szimbolizálja. Nem vagyok otthon a liturgiában, mindig is úgy voltam vele, hogy a hit nem templomba járás kérdése. Viszont azt tudom, hogy ezüstvasárnap a „már nem kell sokat várni” c. epizódot jelenti. Pál apostol ír erről az Újszövetségben, a Filippiekhez címzett levelében:
„Örvendjetek mindig az Úrban, … mert az Úr immár közel van hozzánk!”
De térjünk vissza a kezdetekhez, vagyis a gyerekkoromhoz, illetve ahhoz az üzenethez, vagy inkább útravalóhoz, amit a szülői házban megtanultam: nem lehet csak karácsonykor szeretni, egész évben törődni kell, de karácsonykor különösképpen.
A múlt rendszer – hogy is mondjam – szerénnyé tette a mindennapjainkat, és ez így volt a legtöbb házban, ám mégsem múlt el nap a mindennapi kenyerünk nélkül. Ez alól a karácsony sem volt kivétel. Anyám mindent kitett az asztalra, mondom, nem volt kötelező imádkozni, de ismertem a kisgyerekek fohászát, ami arra tanított, először adjak valamit, csak utána kérjem az ajándékom:
„Kicsiny gyerek vagyok; aranyhalat fogok; cintányérra teszem; Kisjézusnak viszem!”
Tehát gyerekkorom az első adventi gyertyám, az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb. „Tanulj fiam, hogy ember legyen belőled!” – hallgattam a bölcsek tanácsát, vagyis az ember gyerekkorában készül „emberré” válni. Ugye milyen közhelyes, de most megkérdezem, valóban az-e?: a fiúk anyjukat keresik vajon a feleségben és a lányok apjukat a férjben? Nem kell rosszra gondolni, vegyünk csak egy finom ételt: „ez olyan, mintha anyám sütötte volna!” – hányszor hangzott el ez Uraim? A jellemet keressük, anyáink és apáink jellemét, de anyánk anyánk, apánk pedig apánk. A feleségem legyen az életem másik fele emberként (é.i. felnőttként). Azt hiszem, itt „rontottam” el kétszer is, mindkettő egy-egy gyertyám életem adventi koszorúján.
Mivel a szülői házban a karácsonyfa egy „üvegmosó” műfenyő volt, ez adta a példát, így sosem volt élő karácsonyfám, mostanáig…
Emlékszem, gyufaszállal kellett az egyes ágakat behelyezni a fa törzsébe, eléggé lestrapált fa volt már, mire megváltunk tőle. Egyszer magamra rántottam, menni is alig tudtam, de felmásztam rá, és a szegény „üvegmosó” megadta magát. A díszek összetörtek, ott álltunk a gyér fa előtt. Tanultam az esetből, utána egész évben jó voltam, tulajdonképpen egész gyerekkoromban. Persze erre is ráfáztam, „emberként” hányszor hallgattam utána: „mert az a jó szíved, azt használják ki sokan, hogy nem tudsz nemet mondani!”
De mi is a szeretet? Meg lehet fogalmazni valójában? Mondok két esetet:
Olvastam egy asszony történetét, lánya beteg, egy intézetben él, és az asszony szerette volna kihozni őt az ünnepekre. Csak hát a koronavírus közbeszólt, így az asszony szomorú lett, hogy nem lehetnek együtt karácsonykor. „Majd jövőre” – ezt írta fel a Facebookra. Vajon tényleg ez a karácsony üzenete, esetleg június 25-én nem lehetne kihozni a kislányt az intézetből és szeretni? Másik példa édesanyám esete, aki szintén – ha úgy tetszik – egy intézetben, vagyis nyugdíjasotthonban lakik. Talán négyszer találkoztunk ebben az évben , megvolt a lehetőségünk kihozni őt a koronavírus árnyékában, de nem tettem meg. Úgy éreztem, odabent nagyobb biztonságban van, naponta megállunk a balkona alatt a kicsikkel.
Pedig karácsony van, a szeretet ünnepe…
A második gyertya az első házasságomat jelképezi, tíz évig tartott, egy fiunk született, Róbert, már 21 éves. Miután elváltunk, hozzám került, én meg lazítottam a szülői házból hozott intelmen, azt hittem, az a szeretet, ha engedünk…
A harmadik gyertya története szintén közel tíz évig tartott, elfelejteném, de tíz évet nem lehet csak úgy kitörölni az ember életéből. Meg elfelejteném a borgőzös másnaposságokat, ez is én voltam egykoron, mégha nem is vagyok rá büszke. Eléggé kicsúszott az életem a kezeim között.
Aztán 2017-ben elment az apu…
…majd az év végén meggyújtottam a negyedik gyertyámat, új alapokra helyezve az életem. A messzi Dóvalon találkozott először a két DAC-szurkoló, Szilvia és én. Az idilli faháznál bárányok áztak a szakadó esőben, épp’ olyanok, akár a kis Jézus jászola mellett az istállóban. Azt írtam arról a napról, hogy az ég megérintette a földet (é.i.: alacsonyan voltak a felhők). Amiért addig ragaszkodtam, egyszeriben okafogyottá vált. Esküvő, várandósság, jött a vírus, közben ikreink születtek:
Emese az anyácska és Máté, Isten ajándéka. Megbeszéltük, hogy a gyerekek első karácsonyára élő fenyőt állítunk.
Valahogy ez az esztendő más, mint az eddigiek. Újra család lett a család, és hosszú idő után ismét megjelent az égen a betlehemi csillag. Tudományos magyarázatként a Jupiter és a Szaturnusz együttállása, a Bibliában viszont a Názáreti Jézus születésének jele. Máté evangéliuma így írja:
Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.
Szenteste van, kigyúlnak a fények, immár az élőfenyőn, és leültetjük a kicsiket elé. Édes bejgli aromája keveredik a vacsorára szánt hal illatával. A Biblia szerint Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén. Hogy mi történne napjainkban, nem tudom, minden rajtunk, rajtatok múlik… Áldott karácsonyt barátaim, amíg mozdulni bírtok, addig öleljetek!